Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

Függelék - A Somogy megye múltjából (1970-1974) c. Levéltári Évkönyv 1-5 kötetének a vitája 1974. szeptember 26-án Kaposvárott

Hogy pedig mennyi, milyen sokrétű és szerteágazó a problématömcg, amelynek feltárása avatott kezekre vár, az előttünk fekvő öt kötetes kiadvány gazdaságtörténeti tanulmányai is igen meggyőzően bizonyítják. Jó tehát, hogy ama nagy távlatokra figyelő és széles horizontokat átfogó irányzat térhódítását a számban és színvonalban egyaránt növekvő olyan tudományos kiadványok ellensúlyozzák, vagy egészítik ki, mint ez a mostani, olyan tudományos bázisok képződnek, mint amilyen itt a somogyi levéltár körül létrejött. És jó az is, hogy olyan tudományos kiadványt köszönthetünk az évkönyv köteteiben, amely eredeti források feltárása alapján világít ,rá múltunknak egy-egy oldalára, szakaszára, egy-egy darabjára. De nemcsak egy bontakozni látszó újfajta irányzathoz mérten fontos az, amit dicséretes eredményként könyvelhetnek el kiadó, szerkesztő és szerzők maguknak. Az eredmények súlya magasan megnövekszik akkor is, ha a múlthoz mérjük, a múlttal vetjük össze. Eléggé ismeretes, mégsem árt utalni arra, hogy amikor a századfordulón Európa számos országában a historikusok tudományuk tematikáját igen nagy mértékben kiszélesítették már, polgárjogot nyertek s komoly eredményeket érték el a gazdaság- és társadalom-, másfelől a falu- és város-, azaz a helytörténeti kutatások, nálunk még mindig a politikatörténet kötötte le elsősorban a figyelmet. Méltán állapította meg a 20-as évek derekán Mályusz Elemér, hogy v,helytörténetírásunk nem áll az európai tudományosság színvonalán", hogy tudományunknak e fontos ága „azon a ponton van, ahol például a német és francia nyolc évtizeddel ezelőtt volt". A legalapvetőbb helytörténeti forrásokat is csak a 20-as évek közepén kezdték nálunk felfedezni. A lemaradást azóta számos ponton sikerült behoznunk. Különösen is az elmúlt egy, másfél évtized alatt. Főként a módszerek tekintetében akadnak ugyan még pótolni valóink, az eredmények azonban nemcsak mennyiségüket, de minőségüket nézve is rendkívül nagyok, 5 ami legalább oly fontos; sokrétűek, tematikailag is nagyon gazdagok. S c tudományos helytörténetírásban igen tisztes hely illeti meg a Somogy megye múltjából c. sorozatot. Aligha szükséges — és valljuk meg, idő sem nagyon lenne rá - hogy e rövid előadásban a helytörténet és gazdaságtörténet egymásrautaltságát részletesen elemezzük, vagv azt fejtegessük, hogy milyen pontokon és hányféle szálon kapcsolódnak egymásba. Elegendő annyit leszögezni: gazdaságtörténeti folyamatokat feltárni ma anélkül, hogy ne támaszkodjunk a konkrét és egyedi, azaz helytörténeti jelenségekre és a helytörténetírás eredményeire, szinte lehetetlen. Pontosabban: ha anélkül tesszük, képünk legjobb esetben is egyoldalú, vagy esetleg éppen hamis lesz, következtetéseink vakvágányra futhatnak. A gazdaság- és helytörténetírás kapcsolata azonban, mint tudományunk bármely más szakterületéé, távolról sem egyirányú, egyoldalú kapcsolat. Eredményesen művelni mindkettőt akkor lehet csak, ha közöttük a kölcsönösség erői munkálkodnak. A helytörténet bármely aspektusát sikeresen művelni gazdaságtörténeti szempontok és módszerek figyelembevétele nélkül éppúgy nem lehet, mint ahogy nem rajzolható fel a gazdaságtörténeti folyamatok sokszínűsége sem a helytörténet által felszínre hozott eredmények nélkül. Mert gondoljunk csak arra, s példának ez is elég, vajon mit tudott volna kezdeni adataival az a fiatal szerző, aki e sorozat legutóbbi számában az 1879. évi erdőtörvény megyei végrehajtásának néhány mozzanatát mutatja be, mint maga írja: az erdőigazgatás területére szűkítve vizsgálódásait, ha nem veszi figyelembe azokat a nagyon fontos gazdasági tényezőket is, amelyek valósággal szükségessé tették az állami beavatkozást, azaz a szóban forgó törvény megalkotást. És fordítva: vajon helyére tudná-e tenni az 1879. évi törvényt és következményeit az erdőtörténet művelője, ha nem figyelne arra, hogy éppen Somogyban is, mennyi akadályba ütközött e valóban fontos törvény végrehajtása. Nem azért beszéltünk erről, mert e kötetek szerzői vagy éppen szerkesztője ne tudnák maguk is, vagy nem alkalmazták volna tanulmányaikban az előbb mondottakat. Éppen ellenkezőleg: maga az a tény, hogy e kötetek egyik legfiatalabb, egyben, ha jól tudom, első tanulmányos szerzőjére, annak tanulmányára mint pozitív példára hivatkozhattunk, egymagában véve is arra utal, hogy a sorozat tudományos módszerét és szemléletét illetően egyaránt helyes úton jár. Szerzői a helytörténetet a gazdaságtörténet szempontjából is korszerű színvonalon művelik. A köteteknek, bár előadásom címe erre kötelezne, nem a szélesebb értelmű gazdaságtörténeti, inkább csak agrártörténeti témakörben mozgó tanulmányaival szeretnék a továbbiak során röviden foglalkozni. Távolról sem azért szűkítettem le a vizsgálódási kört, mert mondjuk az ipar, kereskedelem vagy épp a közlekedés megyei múltját érintő írások nem ütnék meg a kívánt mértéket, vagy mert e témakörök kutatását nem tartanám fontosnak. A leszűkítés oka egyszerűen az, hogy ismereteim e tudományágra szorítkoznak elsősorban.