Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

Függelék - A Somogy megye múltjából (1970-1974) c. Levéltári Évkönyv 1-5 kötetének a vitája 1974. szeptember 26-án Kaposvárott

Rendkívül hosszadalmas és nyilván a hallgatóságot is fárasztó vállalkozás lenne végigmenni az eddigi 5 kötetnek valamennyi tanulmányán. Ezért csak az utolsó három évnek s csupán néhány tanulmányát emelem ki ebből a , szempontból - ám úgy vélem: így is, e konkrét példák kibontakozásával meg lehet mutatni: mi az a mélyebb és szélesebb kapcsolat, amelynek bemutatása, hangsúlyozása ezeket a helytörténeti, helyileg lehatárolt és így látszólag korlátozott témákat valóban egy országos fejlődési kép részeivé teheti, - mint egy országos fejlődésnek a következményeivé és szerves elemeivé. Hogy csak az 1972-cs évfolyammal, tehát a 5. kötettel kezdjem: Kubtnyi Andrásnak az a tanulmánya, amelyet már Benda Kálmán is idézett, és amely a déldunántúli parasztok városba költözéséről szól a középkorban, első látásra regionálisan nagyon lehatárolt témának látszik. De a téma megragadása és a gazdag és mély elemzés, amit a tanulmány az országosan ma elérhető legteljesebb forrásanyagnak alapján ad, ezt az egész, területileg valóban elég szűken lehatárolt témát is egyszerre egy nagy országos mozgalomnak, a középkori parasztság vándormozgalmának részeként tudja bemutatni. A déldunántúli s benne a somogyi parasztság e mozgása az olvasó előtt egyszerre egy országos, nagy társadalmi mozgásnak válik részévé, - részévé egy olyan társadalmi mozgásnak, amelynek következményeit azután az egész magyar társadalom történetében, időben éppen a vizsgált periódus végén, a Dózsafelkelésben azután olyan világosan láthatjuk. De ugyanezt az eredményt látjuk egy földrajzilag enné! még sokkal kisebb területre korlátozódó témánál, Iványi Emmának a hídvégi ,,tumultus"-ról szóló tanulmányában. Ez a XVIII. század nagy parasztmozgalmai, és sűrű parasztmcgmozdulásai között egy viszonylag jelentéktelen mozgalomnak a leírása. De annak révén, hogy a tanulmány gazdaságilag is jól megalapozva fel tudja rajzolni a mozgalom köré azt az egész társadalmi mozgást is, amely ennek a területnek a mozgalmat végül is provokáló parasztságát létrehozta, - bemutatva azt, hogy honnan és milyen körülmények között települtek be az emberek ebbe a kis faluba, Hídvégbe, a mozgalom időpontjában már hány éve tartózkodtak ott, s az elmúlt évek hogyan alakították sorsukat, - az így kialakuló kép ennek az egyetlen, viszonylag jelentéktelen kis mozgalomnak a társadalmi gyökereire rávilágítva és rámutatva, egyszerre elmélyül és az országos fejlődés képének is szerves részévé válik. De folytathatom tovább e sort az olyan munkák felsorolásával, mint pl. a Ladányi Sándoré, aki az 1721. évi somogyi vallásügyi vizsgálatot ismertetve ugyancsak nem áll meg csupán azoknak a kérdéseiknek megválaszolásánál, hogy egyes falvak templomai a vizsgálatot megelőzően mennyiben voltak protestánsok kezén, mennyiben nem, - hanem ezen túl ugyancsak egy egész nagy, széles társadalmi mozgást és politikai változást tesz érzékelhetővé: azt, amelyiknek a során a Rákóczi szabadságharc után visszatérő Habsburg abszolutizmus kiterjeszkedik a falvak fölé is és az embereket megfosztja az ideológiai véleményalkotásnak attól a lehetőségétől, amit korábban a protestantizmus számukra jelentett, ill. biztosított. Vagy vegyük példaként Simonffy Emil kitűnő tanulmányát, amelyik a XVIII. századi földművelési rendszereket ismerteti az 1728-as összeírásnak az alapján, és amelyben a konkrét, egyes helységekre jellemző földművelési rendszereken keresztül ismét szélesebb, általánosabb társadalmi problémák is felmerülnek. Megláttatva azt a társadamat, amely e földművelési rendszerhez kapcsolódik, ennek létrehozója, de részben terméke is, a tanulmány ebből a szempontból egyszerre bemutatja Somogy helyét az egész ország viszonylatában is. De ki szeretném itt emelni pl. Kelemen Elemér tanulmányát, mely Somogy megye népoktatási problémáiról szól a kiegyezés körüli korszakban: a lmunka olvasása során nemcsak hogy föltárulnak a somogyi oktatási viszonyok, a pedagógusok helyzete, s az, hogy egyáltalán milyen volt a társadalmi légkör az oktatásinak, a művelődésnek, a népművelésnek a megbecsülése szempontjából, - hanem kiderül: a gazdagon dokumentált és mély vizsgálat bár csak Somogy megyére koncentrálódik, feldolgozva általánosan használható tanulságokat tartalmaz számunkra egész Magyarország szempontjából is. Kimutatva a tanítók helyzetét, majd kimutatva mindazokat a megnemértésből vagy éppen tudatos értetlenségből származó akadályokat, amelyeket a régi uralkodó osztály ezek haladó kulturális törkevéseivel szemben táplált, már nemcsak a somogyi problémát látjuk; mindezeknek érzékeltetése már tulajdonképpen a dualizmust megelőző egész magyar társadalom kulturális eszményeinek, kulturális magatartásának képéhez ad hozzá értékes és tanulságos vonásokat. De a következő köteteket nézve is, van bőven példa a valóság ilyen komplex megközelítésére, - mint pl. az 1973-as kötetben Tóth Tibor tanulmányában, mely az úrbériség megszüntetése kapcsán a somogyi parasztság történetének és helyzetének elemzését adja. Éppen az apró részleteknek és belőlük levonható kapcsolatoknak ismertetésén keresztül szerzőnek sikerül az egész, itt Somogyban kibontakozó fejlődést és a somogyi parasztság sorsának e döntő pillanatban végbemenő alakulását olyan tanulságokkal, és olyan szempon-