Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

Függelék - A Somogy megye múltjából (1970-1974) c. Levéltári Évkönyv 1-5 kötetének a vitája 1974. szeptember 26-án Kaposvárott

megismeréséhez hozzáadtak. Ki kell emelnie azonban a korrefercnsnek - ez lévén a feladata is - a kötetekből kibonatakozó legfőbb problémák valamelyikét, részletesebben vizsgálva azt. Ügy vélem, ennek során az Évkönyv eddigi köteteinek azt a vonását kell kiemelni, amely minden helytörténeti kutató munka számára, országos mértékkel mérve éppen úgy, mint a somogyi helyi kutatások szempontjából is, feltétlenül eredményes és pozitív vonásnak könyvelhető el, és amelyiknek módszertanilag is meg van a maga nagy jelentősége. Az országos és a helyi fejlődés kapcsolatainak arra a szép és gondos bemutatására gondolok, amit kiadványsorozatunk eddigi 5 kötetének jóformán minden egyes tanulmányában megfigyelhetünk. Ha ugyanis végignézzük ennek az 5 kötetnek tanulmányait, az olvasóban mindenekelőtt az a benyomás alakul ki, hogy Somogy múltja, Somogy története ezekben a kötetekben nem marad csak Somogy megye földrajzi, közigazgatási határai közé leszűkített, csak azok között zajló és csak azok között érvényes történet. A tanulmányok a tárgyalt témákat - a mégoly sajátlagosan Somogy megyei problémákat is - különböző vonásaikban, különböző szempontjaikban, nagyon sok szállal és nagyon sok kapcsolat bemutatásával, sikeresen tudják hozzákapcsolni az országos fejlődés különböző területeihez: azokhoz a területekhez, amelyek a vizsgált tárgy szempontjából a legjelentősebbek, és országosan is a legjelentősebb összefüggéseket mutatják. Somogy története így nem marad elszigetelt, csak Somogy megyei történet: az egész ország, az egész nemzet múltjának válik c tanulmányokon keresztül szerves részévé. Mivel érik el e hatást a kötetek és tanulmányaik? Mit tesznek annak érdekében, hogy ne csak szűkebben somogyi perspektívát nyújtsanak hanem kitekintést adjanak az országos fejlődés legkülönbözőbb területeire, legkülönbözőbb területeihez való kapcsolatára is? ugy gondolom - és a kötetek újbóli végigolvasása után ez a benyomás csak megszilárdul az olvasóban - döntően azáltal, hogy bármelyik vizsgált problémánál, bármilyen vizsgált kérdésnél - vonatkozzék az akár barokk freskóra, akár vízszabályozásra, szóljon oktatástörténetről, •>-agy pedig a társadalomtörténet különböző kérdéseiről, - szerzők a tárgyat - úgy gondolom, nem a szerkesztő intenciói ellenére - erős társadalmi és gazdaságtörténeti megalapozottsággal ábrázolják, úgy, hogy minden vizsgált téma, minden jelenség lehetőségig bekapcsolódik a szélesebb társadalomtörténeti, gazdaságtörténeti összefüggésekbe is. És ez az a pont. amelyikben korreferátumomnak a programban is megjelölt témájához: a társadalomtörténeti kutatásoknak és a társadalomtörténetnek mint kutatási szempontnak az alkalmazásához kapcsolódom. Mert az a körülmény, hogy minden tanulmánynak, minden cikknek megvan a maga lehetőségig szilárd társadalom- és gazdaságtörténeti megalapozottsága; megvannak, ki vannak dolgozva azok a csápok, azok a vonalak, amelyek a szóbanforgó tárgyat erősebben, vagy lazábban hozzákötik az országos társadalmi és gazdasági fejlődésnek valamilyen szektorához, valamilyen pontjához -, lehetővé teszi azt, hogy e tanulmányokban a helyinek és az országosnak az a távolsága, amit sajnos nem egy helytörténeti tanulmányban (országos viszonylatban is) tapasztalnunk kell - összeszűküljön, lecsökkenjen, vagy esetleg, szerencsés esetben, teljesen el is tűnjék. Világosan kell látnunk ui., hogy Magyarország (és nemcsak Somogy!) akár legkisebb helyisége történetének még legkisebb és legjelentéktelenebbnek tűnő mozzanata, eleme sem olyan, hogy csupán önmagában és elszigetelten állna saját, bármely kis területének a történetében, annak a kis területnek a fejlődésében. Am a történelemnek az a dialektikus szemlélete, amelyet magunkénak vallunk, nemcsak rávilágít ezekre az összefüggésekre, hanem feladatunkká is teszi bemutasásukat. Nincsenek (és ezt minden helytörténeti kutatónak különösen szeretném a figyelmébe ajánlani) provinciális és kisszerű témák, csak provinciális és kisszerű feldolgozások vannak. Nincs a történelemnek olyan eleme, akár csak egyetlen parasztcsalád történetéről vagy egy falusi iskolának, vagy valamilyen kis, múltszázadbeli céhes mester műhelyének a történetéről legyen is szó (s a példákat még sokáig sorolhatnók), amelyik csak önmagában, és csak annak a kis közösségnek a vonatkozásában lenne érvényes és érdekes, amelynek határait számára a közigazgatás vagy a földrajzi tényezők vonják meg. A történelmi folyamatnak az a komplex volta, minden jelenségnek a másikhoz ezer szállal való hozzákapcsolódása, hozzáfűzése, e kapcsolatok megfelelő kimutatása esetén minden témát jelentőssé tesz. A történetírónak, jelen esetben a helytörténeti kutatónak a képességén és szorgalmán múlik most már csak az, hogy ebből a témából: a legjelentéktelenebb és legkisebb témából is, hogyan tudja kihozni mindazokat az elemeket, amelyek a témát az adott tanulmány bármilyen szűk keretei között is az országos fejlődés részévé, ill. ennek az országos fejlődésnek bizonyos fokig a következményévé, vagy akár egyik mozgatójává is teszik.