Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

Függelék - A Somogy megye múltjából (1970-1974) c. Levéltári Évkönyv 1-5 kötetének a vitája 1974. szeptember 26-án Kaposvárott

kereskedelem útvonalaival, és egy úttörőén érdekes és fontos tanulmány a drávai hajózás szerepével Barcs fejlődésében. Hogyan hatott közre a közlekedési adottság, a folyó, egy város kibontakozásában és fejlődésében. Nem hiszem, hogy túloznék, ha azt mondanám, hogy országosan jelentős és példamutató, amit az évkönyvek a művelődéstörténet terén produkálnak. Történetírásunk egyik legnagyob hiánya, hogy néhány kivételtől eltekintve, ma sem tudjuk, hol s milyen iskolák működtek, kik és kikből állt a diákság? Még a nagy kollégiumok történetét is csak vázlatosan ismerjük, de azt, hogy az alsóbb iskolákban a nép mit tanult, eddig csak egy helyen vizsgálták meg és az Somogy megye. A XVIII. századi elemi iskolákról írott tanulmány, annak megvizsgálása, hogy ugyanakkor kik jártak középiskolába a megyéből, de a dualizmus népoktatás jellegéről írottak is alapvetően fontosak és előremutatók. Kiemelném még azt a tanulmányt, amely Kaposvárnak, a kaposvári városi lakosságnak a feudáliskor végi művelődési viszonyaival foglalkozik. Utoljára hagytam - de ez semmilyen szempontból nem jelent értékelést - azokat a kérdéseket, amelyek korábban első helyen álltak a történeti érdeklődésben: az élet keretét alkotó politikai kérdések vizsgálatát. Témájuk szerint ezek is a legkorábbi időktől napjainkig terjednek, Koppány lázadásától az 1945-ös választásokig. A politikai történet körébe tartoznak, de egészen más szemlélettel, mint amit korábban ezen a néven írtak, valamennyit igen erős társadalmi érdeklődés jellemzi, és tulajdonképpen mind ugyanazt vizsgálja, hogy t. i. egy adott politikai esemény mögött, legyen az Koppány lázadása vagy a végvári vitézek török korszak végi felzendülése, milyen társadalmi tényezők húzódnak és ezek a társadalmi tényezők hogyan tükrözik a táj belső fejlődését. Azt mondottam, hogy az évkönyvek tanulmányait korszerű tudományos színvonal jellemzi. Nagy érdeme a szerkesztésnek, hogy sikerült országosan ismert neveket megnyernie a közreműködésre a táj történeti problémáinak a felderítésére, de talán még ennél is nagyobb érdeme, hogy sikerült évek során egy helybeli kutató gárdát kinevelnie. Ha végignézzük az évkönyvek szerzői listáját, láthatjuk, hogy egyre gyarapszik a helyi kutatók száma, tanulmányaik elolvasása pedig arról győzhet meg bennünket, hogy színvonalban felzárkóztak az országos átlaghoz. Amikor az évkönyvek eddigi eredményeit tesszük mérlegre, erről sem feledkezhetünk meg. Ez a tervszerű munkatárs nevelési munka nemcsak abból a szempontból jelentős, hogy ma bővebb a kutatók száma, hanem abból is, hogy alapját képezi egy egyre fejlődőbb somogyi történeti iskolának, amely tovább viszi a most kezdett munkát. Mert ahogy mi másként nézzük a múltat, mint apáink, vagy nagyapáink, úgy továbbra is egyre újabb és újabb szempontok fognák fölmerülni a történeti kutatásban, a látókör, a horizont mindig tágul, újabb és újabb összefüggések válnak majd világossá. A történeti kutatás révén minden nemzedék saját jelenének a problémáira keresi az előzményeket, a múlt útbaigazítását a jelen kínzó kérdéseire. És nyilván ahogy ez a kutatói gárda nő és erősödik, ahogy szélesedik a kutatás látóhatára, úgy fognak majd bevonulni az évkönyv lapjaira a ma még bizony gyakran hiányzó és sajnálatosan hiányolt rokontudományok eredményei is. A történeti problémák legtöbbjét ma már a történész nem tudja egyedül megoldani. Szükséges, hogy segítségül hívja a rokon tudományokat, mert csak velük együtt, szoros öszszeműködésben tud mindenre kiterjedő választ adni. A paraszti gazdasági technika, a paraszti mindennapi élet és műveltség kérdéseiben ma már nélkülözhetetlen a néprajz segítsége. A statisztikusokkal való együttműködés nemcsak a demográfiában, hanem a gazdasági és az ipari fejlődés kérdéseiben is alapfeltétele a megbízható számításoknak, s az írott források mellett egyre beszédesebbé váló régészeti leletek nem szólaltathatók meg az archeológia nélkül, amely a leghűbb segítőtársa a történettudománynak, főként a középkor megrajzolásában, amelyből az írott emlékek elég gyérek, viszont a romok, a sírok, az ásatások sokat elárulnak annak, aki vallatásukhoz ért. Vitaindítómban problémákat akartam felvetni, ráirányítani a figyelmet néhány lényegesnek és fontosnak tartott kérdésre, hogy ezzel utat nyissak a véleménycserének. Bemutattam öt év somogyi helytörténeti termését, - az értékelés most már a vita feladata. VÖRÖS KÁROLYNAK, a Magyar Történelmi Társulat Helytörténeti Bizottsága elnökének korreferátuma: Tisztelt Hallgatóim! Azt hiszem, hogy Benda Kámán c kimerítő és részletesen értékelő referátuma után nem szükséges újból általánosságban méltatnom e kötetek jelentőségét: azt, amit a bennük közölt tanulmányok együttesen Somogy megye történetének jobb