Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
Függelék - A Somogy megye múltjából (1970-1974) c. Levéltári Évkönyv 1-5 kötetének a vitája 1974. szeptember 26-án Kaposvárott
állítja. Mert - mondja - sem egy csata, sem egy hadjárat, sem valamely országgyűlés, vagy királyi látogatás nem tartozik a helyi történelem, a helyi fejlődés lényeges eseményei közé. Tagányi helyesen látja meg, hogy ezek befolyásolhatták a fejlődést, a fejlődés lényege azonban tőlük függedenül alakult. Ezzel szemben, szerinte, a hangsúlyt, különösen a régebbi falutörténetnél a birtokos családok, a birtoklók történetére kell helyezni. A falvak története úgysem egyéb - mondja -, mínt annak a története, hogy ment át ez, vagy az a birtokrész egyik vagy másik család kezéből a másikba. így válik a birtoklástörténet a községi, a városi és a megyei történelem lényegévé. Persze emellett Tagányi szerint is szólni kell a földesurak alattvalóiról, vagyis a falu lakosságáról is. Ez azonban - mondja - már csak másodlagos feladat, hiszen valami' összefüggő fejtegetésről itt szó sem lehet, inkább csak egyes, amúgy is igen gyéren található adattöredékeik összeállítiásáról. Azt ajánlja, hogy az adatokat a következő sorrendben kell csoportosítani: nemzetiségi, vallási arányok és jobbágyi állapot jellegzetességei. Hosszú ideig újabb szabályzat nem jelent meg, így ha a századforduló megyetörténeteit, várostörténeteit lapozgatjuk, részben a Pesty Frigyes és Fraknói Vilmos-féle szempontokkal találkozunk, részben a Tagányi-féle irányelvek érvényesülését látjuk, részben a kettő keveredését figyelhetjük meg. 1923-ban jelent meg Mályusz Elemér tollából, ugyancsak a Századok hasábjain ,,A helytörténeti kutatás feladatai" című tanulmány. Mályusz most már nemcsak Pesty Frigyesékkel, hanem Tagányival is szembefordul, hangsúlyozva, hogy a helytörténeti kutatás feladata a falvak belső történetének feltárása. Kiemelte, hogy nem elég valamely falut önmagában nézni, hanem lehetőleg a történelmi tájnak a fejlődését kell vizsgálni 1 , mert csak így adódik összehasonlítási lehetőség. Csak így illeszthetők az adatok, ahogy mondja, az egységes képbe. Mályusz Elemér a gazdaság és társadalomtörténeti szempontok érvényesítését hangsúlyozza. A fő cél - mondja - az anyagi állapot feltüntetése és megrajzolása,! annak megvizsgálása, hogyan alakult, nőtt vagy fogyott a lakosság, s ennek milyen hatása volt a terület, a szőkébb és nagyobb táj változására. Különös hangsúllyal ajánlja a kutatók figyelmébe a lakosság megtelepedésének, eredetének a vizsgálatát, a be- és elvándorlást, a mindenkori népmozgalmat (összeírások és az anyakönyvek alapján). Továbbá a föld arcának a változásait; nemcsak a jobbágytelek, a zsellérföldek nagyságát és formáit, hanem a gazdálkodás technikájában végbemenő fejlődést is. Elsősorban persze - mondja - a nagybirtok-gazdálkodásra érdemes figyelni, amelyre nézve gazdagok vagyunk forrásanyagban. Majd a jobbágysággal kapcsolatban a következőket mondja: „mivel jobbágyságunk nem játszott aktív szerepet a magyar nemzeti fejlődésben, hiszen leszármazottja: a mai földmíves osztály még a kiegyezés utáni liberális korszakban is annyira élettelen, mozdulatlan volt, hogy a parlamentben egy-két képviselője akadt csak legföljebb, alaptalan feltételezés volna feltennünk, hogy múltjának megismerése átformálhatná a történelmünkről eddig kialakult felfogásunkat." Nem a jobbágyságnak amúgyis mehezen megragadható arcát kell tehát a történetírónak felmutatnia, hanem elsősorban a nagyszámú köznemesség vizsgálata a feladata, amely köznemesség „évzázadokon keresztül egyedül volt abban a helyzetben, hogy valamit tehessen is a politika területén." Ezért ilyen vonatkozásban szükségesnek látja Mályusz is a vármegye életének, a vármegyei közigazgatási mechanizmusnak minél teljesebb megismerését. Ilyen kérdések tisztázását: hogyan erősödik meg Mária-Terézia korában az ősi alkotmány betűszerinti imádata, hogyan veszti el az alkotmány korábbi rugalmasságát, miként alakul ki, vagy talán fejlődik vissza a haladás iránti érzék a nemesség körében. A nemesség életének megyék szerinti vizsgálata azért is fontos - mondja -, mivel a szellemi élet, az eszmék elterjedésének útja anyagi érdekektől éppen nem volt független. A falvak életének megismeréséhez tehát a nemesi, köznemesi tömegek helyzetének a kutatása szükséges. Ha így végezzük kutatásainkat, az új helytörténetírás közösségeket fog formálni, s „a maradiság és a szalmatűz két véglete között" józan konzervativizmust ébreszt művelt tömegeinkben. Azt hiszem ez a kis áttekintés is mutatja, hogy mennyire nagyot változott történeti szemléletünk. Különböző korok mást és mást kérdeznek a múlttól, s láthatjuk, hogy mennyire más az, amit mi kérdezünk, mint ami néhány évtizeddel ezelőtt érdekelte a történészeket. A történelem ma elsősorban a néptömegek sorsának alakulása iránt érdeklődik. Anélkül, hogy egy pillanatra is kétségbe vonná azt, hogy a politJikai életet, egy ország látható életét minden korban az uralkodó osztályok szabták meg és irányították, ma már azt is tudjuk, hogy a fejlődést mégis a nép vitte tovább a maga történelmi felszín alatti munkájával, s a történetírás egyik legszebb feladata éppen ennek ábrázolása. Ami a mai kor emberét elsősorban érdekli, az az ún. hosszútávú fejlődés, amely meghatározza az emberiség és azon belül az egyes népek, nemzetek, országok, kisebb és nagyobb közösségek életét, s amely fejlődést
