Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban
Kamara szakembere azt a megjegyzést tette, hogy „a mezőgazdasági szeszgyártás a leggazdaságosabb mezőgazdasági üzemek közé tartozik . . ." /l2 Ez azonban rendkívüli volt, mert a Kaposvári Sörgyár ebben az időszakban szűnt meg. 43 Az ipar más területein a nagy világgazdasági válság súlyos károkat okozott. Ennek olyan nyomasztó hatása volt, hogy a megye iparában hosszú éveken keresztül semmiféle fejlődésre utaló esemény nem történt. 1937 végén adott hírt arról az egyik megyei lap, hogy Graumann Viktor pécsi hentes a városban akar letelepedni. Megvásárolta a Gruber-féle szalámigyárat és üzletet nyitott. Üzemét 1938-ban elindította, munkásainak száma 80-100 körül mozgott. 44 Még az újságokban olyant lehetett olvasni, hogy a lábodi 'keményítőgyár gyarapodik, a cukorgyár új melléküzemekkel bővül. 45 Az sem hozott nagyobb változást a megye iparában, hogy 1941-ben Nagyatádon felépítették a Szigetvári Konzervgyár fióküzemét. 46 A két világháború között a megye ipara lényegesen nem gyarapodott. Sem olyan új gyártelep nem létesült, amelyik a megye iparát megváltoztatta volna, sem az üzemek nem mutattak nagyobb belső gyarapodást. Komolyabb rekonstrukció csak a cukorgyárban volt. 4/ így aztán elmondható, hogy a megye ipari szerkezetét még az első világháború előtt lezajlott folyamatok alakították ki. Ez a tanulmány éppen azért nyúlt oly messze vissza, mert az 1945 után elinduló iparpolitikai törekvések szerves előzményei az első világháború előtti fejlődésben találhatók meg, a két háború közötti időszak csak negatívumaival hatott mindarra, amit a következőkben tárgyalok. Ipar és iparpolitika 1945 után A háború a megye iparát eléggé megkímélte. Kaposvár üzemei sértetlenül vészelték át a német megszállást és a nyilas uralmat. 48 Csak Barcs és Nagyatád néhány üzeme szenvedett komolyabb háborús kárt. Az ipar 1945-ös szerkezete tehát megfelelt a háború előtti állapotoknak. Az üzemek nagyrésze közép- és kis üzem volt. Az előállított termékek a mezőgazdaság által adott nyersanyagokból származtak. Az ipar túlnyomó része a megye székhelyén, Kaposvárott koncentrálódott. A cukorgyár, a nagymalom, a két tejüzem, a Graumann-féle húsüzem a cukorrépatermelés, a gabonatermelés, a tejtermelés és a fejlett állattenyésztés bázisán jött létre. A barcsi, a csurgói faüzemek Somogy megye jelentős erdeinek faanyagát hasznosították. A Nagyatádi Konzervgyár a megye nyugati felének gyümölcstermését és kertészeti termeivényeit tartósította. Csak a Nagyatádi Cérnagyár árunak alapanyaga származott a megye határain túlról. A mezőgazdasági megye ipara is mezőgazdasági volt. Ezt azonban nem szabad hátrányos helyzetnek tartani.'' 9 így aztán elmondható, hogy Kaposvár és a jelentősebb járási székhelyek ipari és gazdasági élete mind történeti fejlődésében, mind akkori keresztmetszetében egy szerencsés regionális tagozódás eredménye. Kaposvár és környékének gazdasági kapcsolata az ott fellelhető nyersanyagoknak, valamint a munkaerőnek a lépcsőztes hasznosításán alapult. Abban az óriási mezőgazdasági tengerben, amely a Duna, a Balaton és a Dráva által batárolt területen helyezkedik el - Pécset kivéve -, Kaposváron kívül alig volt városi település. Az egyes mezővárosok és környékük között a regionális kapcsolatok éppen azért nehezen alakultak és fejlődtek, mert a mezőgazdasági tenger túlságosan egysíkúvá tette a
