Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban

gazdasági kapcsolatokat. Kaposvár igazgatási, közlekedési és kulturális szerepkörénél fogva sokoldalúan járult a regionális gazdasági funkciók működéséhez, amelynek alapszerkezetét még az első világháború előtti pezsgőbb gazdasági élet alakította ki. A vidék és Kaposvár gazdasági és kulturális cseréjének számos biztató előfeltétele volt együtt 1945-ben. Bár az ipari lakosság aránya a nagy mezőgazdasági népességben nem volt valami előkelő,

00 de az ipari élet koncentráltsága, valamint az iparosítás sok előfeltételének a megléte kedvező volt, amely a feudális eredetű nagybirtok-rendszer megsemmisítése után sokkal jobban kidomborodott és több lehetőséggel kecsegtetett, mint korábban. 1945 után mindazok számára, akik a vidék emelkedését igazán óhajtották, az ipar fejlesztése Somogy megyében ígéretes biztatást adott. A lehetőségek jelenléte, és az, hogy a Horthy-rendszer oly sok vonatkozásban gátolta az ipari fejlesztő tevékenységet, még önmagában kevés volt, hiszen a háború után kialakult rossz gazdasági helyzet csak igen alacsony foglalkoztatottságot tett lehetővé. A frontról és a hadifogságból hazaáramlók pedig gyorsan és nagymértékben növelték a munkanélküliek seregét. Munkanélküliség csak az iparban fordult elő, hiszen a mezőgazdaságban a földreform egészen új helyzetet teremtett. Az akkor mintegy 35 ezer lélekszámú Kaposvárott az ipari munkanélküliek száma 4-5000 körül mozgott.

51 A gazdasági életben egyedülálló infláció volt, ami mind a munkások, mind a tőkések számára bizonytalan helyzetet teremtett, egyedül csak a spekuláció mozgott otthonosan a mind ziláltabbá váló gazdasági életben. A pártok többsége a tömegek politikai megnyerésével a hatalmi helyzetet saját maga számára szerette volna előnyössé tenni. Érdekes, hogy az a Szociáldemokrata Párt, amelynek közel félévszázada volt helyi szervezete és jól ismerte a helyi körülményeket, az ipar problémáiban - természetesen a munkásság oldaláról - folyamatos volt a tájékozottsága, egyáltalán nem gondolt a holnapra, még az sem nagyon érdekelte, hogy a következő 3-5 évben hogyan fejlődik a megye gazdasági élete. Az agrárpártok közül a megyében csak a Kisgazda Pártnak volt jelentékeny befolyása, de ezt egyáltalán nem a gazdasági jólét megteremtésére gyümölcsöztette, hanem politikáját a napi konjunktúra jellemezte. Ezeken a meglévő és vázolt viszonyokon túl a város kulturális és társadalmi élete nem mutatott biztató haladást. A demokrácia igen nehezen és lassan nyomult előre. A közéletet a pártharcok jellemezték. A nagyobb társadalmi összefogást igénylő, a helyi lehetőségek felmérésére és gyümölcsöztető kihasználására csak egyetlen egy pártban gondoltak, a Magyar Kommunista Párt kaposvári szervezetében és megyei bizottságában. De nem szabad azt gondolni, hogy a Kommunista Pártban is 1945től kezdve folyamatosan törődtek a helyi iparfejlesztés kérdéseivel. Mint ismeretes az 1945-ös választások után a Kommunista Párt érdeklődésének előterébe a reakció által indított politikai roham kivédése állt. Amikor ezt a rohamot sikerült visszaverni, akkor a reakciós befolyás gazdasági újratermelésének alapjait, az inflációt kellett megfékezni. Mindez természetesen előfeltétele volt a nagyobb látószögű iparpolitikának. Csak az infláció megtörése után kerülhetett sor a helyi, kialakítandó iparpolitika vitatására. Ez a vita sokáig nem lépte túl a pártkereteket, de alkalmas volt arra, hogy a hamarosan elérkező történeti pillanatban szélesebb tömegeket is bevonjon azoknak a gondolatoknak a vitatásába és cselekvő művelésébe, akiknek jóléte és gondjainak csökkenése nem kevésbé ettől függött.