Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban
1916-ban az üzem területén 160 munkást foglalkoztatott, az erdőkben pedig4-500 munkás termelte ki a fát. Ez a vállalat a Hitelbank érdekeltségi köréhez tartozott. A másik jelentős barcsi üzem az Union Gőzmalom Rt. volt. Működését 1912-ben kezdte meg. Naponta 15 vagon gabonát dolgozott fel. 80 munkást és 20 tisztviselőt alkalmazott. 16 Csurgón két nagyobb üzem működött az első világháború előtt. Az egyik az Első Magyar Dunántúli Lenkikészítő, Műfaipari Vállalat és Gőzfűrésztelep, a másik a Tejkiviteli Társaság üzeme volt. A lenkikészítő lenbeváltássail, lenkikészítéssel és műfa feldolgozásával, mintegy 150 munkást alkalmazott. A Tejkiviteli Társaságot bajor tulajdonosok 1902-ben alapították. Tejszínt, tejkonzervet és vajat állítottak elő. Az üzem munkásainak létszáma 16-20 fő között ingadozott. A feldolgozáshoz szükséges tejmennyiséget a Csurgó környéki falvakból gyűjtötték be. A tejszín és a tejkonzerv kapós áru volt külföldön, különösen a nagy nyaralóhelyeken. Ebben az időben az országban egyedül ez az üzem állított elő ilyen termékeket. Csurgótól nem messze, Berzencén működött a Faáru és Botgyár Rt. Sátabotokat, ernyőnyeleket, különféle fa-tömegárut állítottak elő. Kb. 160-180 Nagyatádon 1882-ben hozták létre a Wollák-Bcrkovits-féle zsinór- és paszománt üzemet. A telepen 20 munkást alkalmaztak, de Nagyatád és Tarany községekben 2-300 ember foglalkozott háziipar-szerűen az üzem termékeinek előállításával. A termelés mennyisége hullámzott, ami a divatirányzatok változásának volt köszönhető. Ezt a telepet a MEZ Rt. selyemfonál-festő üzemmel bővítette. Az üzemet azért telepítették Nagyatádra, mert volt bőségesen olcsó munkaerő, akik már dolgoztak a textiliparban. Különösen a cérnafestés fejlődött ki az üzemben 40 szakmunkás és 360, főleg női munkaerő kapott ebben a bővített üzemben munkát. Áruikat a világháborúig a monachia különböző terüleiteire szállították. A Rotter Bernát-féle Lakatos és Lemezárugyár 1906 után kezdett dolgozni. Épületvasalást, lemezárukat, tűzhelyeket és vízvezetéki kiöntőket gyártott. Munkásainak száma 20-40 körül mozgott. A háború befejezése előtt a mai Jugoszlávia területére szállított. 18 Marcaliban Széchenyi Andor Pálnak volt téglagyára, Böhm Samu pedig gőzmalommal rendelkezett. A Roszmanit testvérek egy kisebb bőrgyárnak voltak a tulajdonosai, ahol marhabőröket készítettek. A bőrgyár munkásainak létszáma 8-16 fő között ingadozott. 1 " Még 1893-ban jött létre a lábodi keményítőgyár. 1910 körül indult el DélSomogyban a burgonyatermelés nagyobb arányú fellendülése. Az étkezési burgonya mellett többfajta ipari burgonya termesztése is meghonosodott. A selejt étkezési burgonyát és az ipari burgonyát dolgozta fel a keményítőgyár. Évente mintegy 600 vagon burgonyából 100-120 vagon keményítőt állítottak elő. A gyár Széchenyi Pál birtokán jött létre, de a tulajdonosok osztrákok voltak. A nagymennyiségű keményítő előállítását 100 munkás végezte. 20 Az első világháború és a két forradalom után a mezőgazdaságban és az iparban új helyzet alakult ki. A békeszerződés után létrejött kisebb területű országban a gazdasági struktúra olyan lényeges átalaku/láson esett át, amelynek kihatásait Somogy megye ipara erősen észre vette. 1870-től az első világháborúig a megye ipari haladása elég lendületes volt. Ebben fontos szerepe volt a mezőgazdaság tőkés átalakulásának, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szélesedésének és a Monarchia elég kedvező piaci viszonyainak. Természetesen mindezen
