Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban
folyamatok mélyén a tőkés gazdasági viszonyok általános erősödése lapult. Somogy megye iparát 1920 után az érintette súlyosan, hogy piacainak egy része az államhatárokon kívülre került. A somogyi iparnak korábban erős piaci kapcsolatai voltak Horvátországgal, Szerbiával és a Balkánnal. A trianoni határok meghúzása után még rövid ideig ezek a kapcsolatok megmaradtak, de a nemzeti vámrendelkezések és a politikai elfogultság mindjóbban közre játszottak abban, hogy ezek a kapcsolatok szűküljenek. Somogy megye tőkései és a helyi iparpolitikai vezetés rögtön észre vette a hirtelen megváltozott piaci helyzetet. Ennek köszönhető az a lázas igyekezet, amely új üzemek alapításával akarta ellensúlyozni az elvesztett gazdasági lehetőségeket. 1920 nyarán közölték a lapok, hogy Kaposvárott a Berzsenyi utcában malomberendezési üzem létesül. A telep kézműipar jellegű volt és később sem tett szert nagyobb hírnévre. 21 Ezzel egyidőben létrehozták a cukorgyár mellett a Kaposvári Szacharingyárat. 22 Az év vége felé egy kötő-szövő gyár létrehozásával foglalkoztak a városban. A polgármester hajlandó volt telket adni az új gyárnak. A Donnerben már ki is jelöltök a helyét, de azt az üzem sohasem foglalta el, mert az a két tőkés, akik az üzemalapítás mögött álltak, nem látták - az erősödő csehszlovák konkurrencia mellett - rentábilisnak a termelést. 21 ' Valamivel sikeresebb volt az az üzemalapítás, amelyet Gyógynövény Rt. címén ismerünk. Az üzemet Abaffy vegyészmérnök alapította, de a vezetőségben tőkéseket, földbirtokosokat és közéleti személyeket is lehet találni. Az első évben csak gyógynövényeket gyűjtöttek be és szárítottak, később azonban már foglalkoztak a nyersanyagok feldolgozásával is. Az üzem kibővítéséhez nagyobb gépipari beruházásra lett volna szükség, de az alapítóknak nem volt elég tőkéjük. A hiányzó részt 1924 elején az Angol-Magyar Banktól akarták megszerezni, de nem sikerült. Az évtized vége felé az üzem nyomtalanul eltűnt. 24 A Monarchia felbomlása a legnagyobb kárt Barcs gazdasági életének okozta. Ez a kisváros a világháború előtt élénk 'kereskedelméről voilt ismert. A békekötés után Barcs - az előállott gazdasági nehézségek következtében - kapott minden lehetőség után, hogy a megszerzett gazdasági pozíciók ne vesszenek kárba. Barcson 1921 utolsó felében bőrgyár kezdte el működését. Az üzem 30 munkást foglalkoztatott. A bőrgyár szorosan kapcsolódott a Sertéshizlaló Rt-hez. A szükséges tőke előteremtésében földbirtokosok, kistőkések és barcsi Néptakarékpénztár vett részt. 25 Ugyanez a csoport a sertéshizlaldában elhullott állatoknak és a bőrgyár hulladékainak az értékesítésére Szappan és Enyvgyárat hozott létre Barcson. 1923-ban már folyt a szappangyártás, az enyvgyártásra később akartak berendezkedni. Ugyanebben az évben szóba jött egy posztógyár felállításának a terve. Barcsi és pesti tőkések közös vállalkozásának indult. Először durva posztó gyártását tervezték, majd fokozatosan áttértek volna a finom posztó előállítására. 20 Mindezek a törekvések azonban kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy Barcs visszanyerje azt a gazdasági szerepkört, amit az első világháború előtt élvezett. Meg kell jói jegyezni, hogy mind a kaposvári, mind a barcsi üzemalapítási terveknek és kezdeményezéseknek nemcsak iparpolitikai háttere van, hanem ezek kifejezésre juttatják azokat az inflációs-konjunkturális törekvéseket is, amelyek a pengő stabilizációja előtt az ország más részében is jellegzetesen megnyilvánultak. Külön kell beszélni arról a két kaposvári üzemalapításról, amelyek tartósan fennmaradtak és szervesen beilleszkedtek abba a közgazdasági környezetbe,
