Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban

pezte. A serfőző egy épületből állt és különböző fajta söröket állított elő. Évi termelése 14-15 ezer liter kiörül mozgott. A sört a megyében értékesítették. A munkások létszáma 24 fő volt.

12 Ez az üzem is - mind az igényeket, mind a nyersanyag-forrásokat tekintve - szervesen abba a gazdasági környezetbe épült be, amelyet az óriási vidék fejlődő és színesedő mezőgazdasága, valamint az ipari és közgazdasági élet erős koncentrációját mutató város jelentett. Gruber József szalámigyára 1911-ben kezdett termelni. Erről az üzemrőlmeg kell jegyezni, hogy csak megközelítette a gyáripari nívót, mert a gépi feldolgozást kisipari módszerekkel egészítette ki. A húsipari gépeket két villamos motor hajtotta, amelyeknek ereje 13 lóerőt képviselt. A munkások létszáma 12-16 fő között mozgott. Szalámin kívül egyéb húsárut is gyártottak. Évi termelése 20 000 q hentesáru volt, amelyet Somogyban és a Bálkánon értékesítettek.

13 Az üzem létrejöttét az táplálta, hogy a megye mezőgazdaságában az állattenyésztés a fő helyre lépett. A nagybirtok és a parasztság állattartása, különösen pedig a MIR-bérlet a húsipari tevékenységnek széles kaput tárt. Érdekes és egyedülálló üzemalapítás Rózsa János műfestő és vegytisztító üzeme. A város közepén 1902-ben jött létre, amit szolgáltató jellege indokolt. Az üzem mindvégig családi vezetésű maradt, de emellett tekintélyes munkásgárdát foglalkoztatott. Alkalmazottainak száma 40-50 fő volt. A Rózsa-gyár villamosenergia-fogyasztása elég jelentős, hiszen 50 lóerőt használtak fel. Ruhanemű és toll vegyészeti tisztításával, valamint textíliák festésével foglalkoztak. Piaci területük az egész ország. Festett textíliákból jelentős kivitele volt Horvátországba és Ausztriába. A Rózsa-gyár hosszú időn keresztül virágzó, jól berendezett és tőkeerős üzem volt, amelynek kialakításában nagy szerepe volt a külhonból idetelepült és tehetséges üzemalapítónak, Rózsa Jánosnak. A vegytisztítás és a fonalfestés erősen utal arra, hogy egy ilyen típusú vegyészeti gyárnak a meggyökereztetésére bizonyos ihelyi feltételek sem hiányoztak. A gyapjúból készült ruhanemük házi tisztítása szinte megoldhatatlan volt. A falvakban a régi, télen űzött takácsmesterség még nem halt ki teljesen. A gyáripari módon előállított fonalból tetszetősebb textilneműt lehetett előállítani. Rózsa János gyára a fonalak kikészítésével ezt az igényt is kielégítette.

14 A gyár társadalmi jelentősége pedig mindenképpen abban foglalható össze, hogy Kaposvár munkásseregét vegyipari munkásokkal gyarapította. Az első világháború folyamán kezdett épülni az ún. MIR-malom. A leégett Haberl-féle gőzmalom helyén építették fel, közel a cukorgyárhoz. A két üzemet vasút kötötte össze. A malmot először gőzerővel hajtatták, mikor felépült a cukorgyár villamos erőtelepe, akkor a MIR-malomban is áttértek a villamos meghajtásra. A malom naponta 8 vagon lisztet őrölt. 1925-ben a malom mellé gabonatárolót építettek, amelynek befogadóképessége 300 vagon. A felépítéskor a MIR-malom volt a Dunántúl legkorszerűbb malma.

15 Létrehozásával hosszú időre lezárult Kaposvár malomiparának a fejlődése. Somogy megyében Kaposváron kívül csak a nagyobb lélekszámú járási székhelyeken jött létre gyáripar. Ezek közül a települések közül az első világháború előtt Barcs közelítette meg a kisvárosi nívót. Ipari jelentőségét annak köszönhette, bogy vasúti csomópontban helyezkedett el, a Dráván kikötővel rendelkezett, Horvátország felé a Dunántúlról a forgalom egy része rajta keresztül bonyolódott le. Barcson a Neusohloss-féle Gőzfűrész Rt. volt a legnagyobb ipari üzem. A Dráván szállított fenyőt és Somogy megye erdeinek fáját dolgozta fel.