Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
10. Király István: A második világháborút követő iparpolitikai törekvések és azok történeti előzményei Somogyban
világháború előtt ez volt a város egyetlen gyári negyede. Malmok, téglagyár, vágóhíd helyezkedtek el ott és később a szennyvíz-telep is odatelepült. A cukorgyárnak mészégetője, villanytelepe és kisvasút rendszere volt. Kaposvár modern ipari proletariátusa a cukorgyár körül alakult ki. 10 A cukorgyár felépítése előtt Kaposvár csak városias irányban fejlődött, az üzem kialakulása után ez a folyamat a tényleges várossá válás állapotába ment át. A cukorgyár kihatott Kaposvár egész gazdasági életére: üzletek, ipari műhelyek, szórakozóhelyek, iskolák ebben az időszakban nőtték ki a régi kereteket és egyik a másik után épült. Az általános növekedés eredménye az is, hogy a város adóbevétele megnőtt, a városi vezetés több pénzzel rendelkezett és így hatásosabban tevékenykedhetett a városfejlesztésben. Ez a gazdasági és társadalmi helyzet tette lehetővé, hogy ebben az időszakban több tehetséges polgármester kamatoztatta a köz javára képességeit. A város külső képe is állandóan alakult és a századfordulóra egészen más lett, mint volt 1870 körül. 1906-ban alakudt meg a város másik jelentős középüzeme, a Kaposvári Vasöntöde és a Gépgyár Rt. A társaság 200 000 korona alaptőkével rendelkezett. Az igazgatóság elnöke a gazdasági életben élénken résztvevő németladi földbirtokos, Hoyos Miksa, aki más részvénytársaságokban is ott ült. A gyár közvetlenül a Kapós folyó partján, a város cseri negyedében épült fed. Mezőgazdasági eszközöket, transzmissziókat gyártottak, öntvényeket készítettek, de vállaltak gépjavítást is. A gyár két katasztrális holdon 11 épületből állt. A szükséges energiát egy 75 lóerős gőzgép biztosította. Az üzem műszaki igazgatója az első világháború előtt Szamuely Pál volt. A munkások létszáma 100-120 fő között mozgott. Az évi termelés értéke 400-500 ezer koronára rúgott." A Kaposvárott csak vasgyárnak nevezett üzem nem helyi nyersanyagokat dolgozott fel, de azokat a szüntelenül keletkező helyi ipari igényeket elégítette ki, amelyek a város növekedésével párhuzamosan állottak elő. Másrészt azokat a mezőgazdasági gépipari szükségleteket fedezte, amelyek ebben az évtizedben már tömegesen jelentkeztek. A nagybirtokokon Somogy megyében is elindult a legnehezebb mezőgazdasági munkafolyamatok gépesítése. A gőzerő a cséplést és a szántást is kezdte forradalmasítani. Ezek a gépek romlottak, használódtak. Helyi javításuk nagyon is indokolt volt, a pótalkatrészek közvetlen beszerzése elég nehéz volt. Ezek után nem nehéz megfejteni, hogy miért állott az rt. élén Hoyos Miksa, akinek korszerűen berendezett gazdasága éppen ezeket az ipari hiányokat jobban megérezte, mint a többi nagybirtok. A gépi cséplés a parasztbirtokokon is hódított. Másrészt a parasztság kézi munkaeszközeit ebben az évtizedben kezdte kicserélni tömegesen lóvontatású és vasból készült szerszámokra. A teljesen vasból készült vetőgép és eke Somogy megyében a parasztgazdaságokban olyan általánosan használttá válik, mint egy évszázaddal korábban a faeke. A vasgyár megalkulása és tartós, fennmardása tehát a kaposvári és vidéki gépipari igények kielégítéséből született. A vasgyár a város délnyugati részén az ipari fejlődés vezető üzemévé vált. Speciális szakértelmű műszaki alkalmazottjaival és munkásaival teljesebbé tette a modern város társadalmi arculatát. Az addig csak kisipari műhelyekben létező gépipari tevékenységet a tőke üzemi körülmények között folytatta. A város építőipari, cukorgyári, malomipari munkásai mellé felsorakozott a gépipari munkásság. A századforduló utáni évtizedben a város élelmiszeripara újabb két üzemmel gyarapodott. 1908-ban jött létre a Kaposvári Serfőzde. A telephelye közvetlen szomszédságban volt a vasgyárral. Ez az üzem Krausz Mór tulajdonát ké-
