Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

9. Lagzi István: Francia menekültek Magyarországon (Balatonbogláron) a második világháború idején (1942-1945)

A francia menekültek e nem mindennapi megmozdulása és maga a balatonboglári francia katonai menekülttábor létezése nemcsak a budapesti német követség, hanem számos szélsőjobboldali (feltétlen németbarát) közigazgatási vezető, tisztviselő szempontjából is „veszélyes dolog, a magyar-német barátságot degradáló" jelenség volt. Ezzel magyarázható az is, hogy Somogy megye alispánja a francia menekülteknek (legalább) az 1945-as fürdőévad idejére Balatonboglárról való eltávolítását kérte. A Belügyminisztérium IX. osztálya (Büm. 476864-21-1943. sz. alatt) értesítette az alispánt, hogy a francia tábor más helységbe való áthelyezése „megoldhatatlan nehézségekbe" ütközik. Az áthelyezésben érdekelt H. M. 21. osztály a BM IX. osztályához hasonlóan leszögezte, hogy a kérelme „. . . katonai, közigazgatási, pénzügyi és politikai okokból ..." a H. M. részéről is elutasították. Baló Zoltán ezredes ugyanakkor kilátásba helyezte, hogy a francia tábor őrzését megszigorítják.

39 Az bizonyos, hogy a franciák mozgásszabadságának korlátozására a nevezetes díszszemléig nem került sor (később már több korlátozó intézkedésről tudunk). A francia menekültek irányában foganatosított (biztonsági) rendszabályok időbeni alakulását jól szemlélteti a franciák által kérelmezett szabadság, üdülési lehetőségeknek a H. M. részéről való elbírálása. A francia katonai attasé 1942 őszétől számtalan esetben kért hosszabbrövidebb szabadságot (!) - az ország különböző részeibe - az arra rászoruló francia katonáknak. Hallier ezredes ezirányú kéréseit a H. M. 21. osztálya a Külügyminisztérium tudtával és egyetértésével 1942 őszétől 1943 őszéig minden (!) esetben teljesítette.

40 A francia (internált) katonáknak biztosított - szokatlan mértékű - mozgásszabadság nyilvánvaló politikai gesztus volt Franciaország irányában. 1943 elején Hallier levélben kérte Baló ezredest, hogy Michel Legendre és Roger Klein hadnagyok üdülés és sportolás (síelés) céljából Erdélybe utazhassanak.

4

' Baló ezredes a francia tisztek Erdélybe utazását - tekintettel a franciák fegyelmezett viselkedésére - megengedhetőnek tartotta.

42 A forrásokból nem derül ki, hogy Baló ezredes, vagy a H. M. 21. osztály munkatársai tudtak-e a francia tisztek „Erdélybe küldetéséről" (amiről később szó lesz) mindenesetre az 1943. évben igen sok francia utazott Erdélybe ..üdülési" céllal. Az „üdülésen" lévő francia tisztek a magyarországi francia partizánmozgalom lehetőségeinek a feltárásán, majd konkrét szervezési feladatokon fáradoztak. Hallier ezredes 1943 júliusában újabb francia tisztek - erdélyi - üdülésének engedélyezését kérte. A H. M. 21. osztály véleménye szetint a (francia) tiszti becsületszó adása mellett - azaz az üdülésben lévő tisztek nem szöknek meg a francia tisztek üdülési kérelme teljesíthető volt. A H. M. 21. osztály tudatosan (bár erről nem maradt írásos bizonyíték), vagy jóhiszeműen a szervezés alatt álló (magyarországi) ellenállási mozgalmat segítette. A H. M. 21. osztály (a lengyen menekültekkel szemben alkalmazott engedményekhez képest) szokatlanul figyelmes és elnéző magatartása - Kállay miniszterelnök indagozó, nyugati kontaktust kereső diplomáciájához hasonlóan - felkeltette a budapesti német követség érdeklődését. A Vkf. D. 2. szerint ,„ . . a német kat.(onai) att.(asé) panaszkodott, hogy a K.(olozs)vári francia konzul túl sokat foglalkozik abba az irányba törekvő fr.(ancia) internáltakkal".

13 A Vkf. D. 2. óva intette a H. M. 21. osztályt attól, hogy tevékenységével katonapolitikai (esetleg diplomáciai) bonyodalmakat okozzon Magyarország és Németország között. Igen figyelemre méltó a H. M. 21. osztály ezt követő döntése. A francia katonai attasé júliusi kérését