Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
9. Lagzi István: Francia menekültek Magyarországon (Balatonbogláron) a második világháború idején (1942-1945)
teljesítették ugyan, a tisztek utazási engedélyét - némi késéssel - megadták. Ezt követően tekintettel a budapesti német követség nehezteléseire, számos (de nem mindegyik!) „kényesebb és katonailag fontos" területre irányuló utazási kérelmet elutasítottak. 44 A francia menekültekkel szemben a világháború egész ideje alatt egyetlen egyszer sem foganatosítottak megtorló rendszabályokat, annál is inkább, mert Magyarország és (a német megszállás és ellenőrzés alatt álló) Franciaország közötti jó viszony fenntartására - többek között - maga Horthy is törekedett. 4 ' A Kállay-kormány külpolitikájában a francia menekült katonák befogadásával és gondozásával szerzett kétségtelen pozitívumok (a franciák tényleges létszámát messze túlnövő) különleges jelentőségét a kormány több ízben hangsúlyozta s igen sokat tett annak érdekében, hogy a lengyel, francia stb. menekültek Magyarországon humánus elbánásban és elhelyezésben részesüljenek. Bobrik Arno Magyarország új vichy követe a külügyminiszter utasítására állomáshelyére való elutazása előtt meglátogatta a balatonbogiári francia katonai menekülttábort. A látogatás célja az volt, hogy élő információkat gyűjtsön a franciák elhelyezési, élet- és munkaviszonyairól, hogy megismerkedjék a francia menekültek vezetőivel stb. 4<) A magyar kormányoknak bizonyíthatóan fontos volt, hogy külföld - a nyugati szövetségesek: Anglia, Egyesült Államok és a semleges államok - előtt bizonyítsák, hogy a Németországhoz fűződő szoros szövetség ellenére (a lehetőségek maximális kihasználásával) a nagyszámú lengyel, francia (angol, belga, holland, badoglioista-olasz 4/ ) katonai és polgári menekültek számára elfogadható (a német hadifogságot és munkatábori viszonyokat messze felülmúló) életviszonyokat, valamint mozgáslehetőséget teremtettek. 48 A francia katonai menekültek - a lengyelekhez hasonlóan - a H. M. 21. osztály anyagi gondozásába tartoztak. A franciák „lengyel minta" szerint kapták rendszeres havi ellátmányukat. A törzstisztek (ezredes, alezredes, őrnagy) napi 7 pengő, tisztek (százados, főhadnagy, hadnagy) napi 5 pengő zsoldot kaptak. A hivatásos altisztek (személyenként és naponként) 1 pengő, nem hivatásos altisztek 50 fillér, tisztesek és a legénység 40 fillért kaptak. AH. M. 21. osztály ellátmányán kívül - kezdetben - a tisztek napi 4 pengő, altisztek és katonák 20 fillér „attaséi zsold-"ban részesültek. 49 A franciák ellátmányának (az „attaséi zsold"dal megemelt) magas összegéről a lengyelek hamarosan tudomást szereztek. Ezzel magyarázható többek között az is, hogy Balatonbogláron a ,,. . . viszony a lengyel és francia tisztek között... az utóbbiak lényegesen jobb anyagi helyzete miatt rossz"°° volt. A franciák és a lengyelek életviszonyai között - 1943. nyaráig kétségtelen volt különbség. A francia katonai attasé anyagi lehetőségeinek csökkenése arányában az életszínvonalbeli különbség később eltűnt. 0 ' Ezt bizonyítja - többek között - az is, hogy francia katonai menekültek köréből egyre többen próbáltak elhelyezkedni, munkát vállalni. A második világháború alatt Magyarországon élő lengyel - katonai és polgári - menekülteknek a H. M. 21. osztálya és a B. M. IX. osztálya engedélyezte, hogy képzettségnek megfelelő vagy tetszőlegesen választott munkát végezzenek. A lengyel munkavállalók a magyar munkások bérével azonos fizetést kaptak. 52 A lengyelekhez hasonlóan anyagi és pszichikai okokból a francia követség is kérte, hogy a francia menekültek munkát és állást vállalhassanak. A francia menekültek munkába állítását elsősorban a budapesti francia követség szorgalmazta. 1942 végén a „Hangya" Szövetkezeti Központ üzemi ka-
