Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

8. Erdősi Ferenc: Somogy megye építőanyag-iparának fejlődése és szerkezeti átalakulása a XIX. század végétől napjainkig

szám 30-35 főre való felduzzasztásával így is sikerült a korábbi havonkénti 1000-1500 m-rel szemben a 4000—5000 m

3-es teljesítményt elérni. Amikor viszont 1953-ban egy diesel meghajtású VMG típusú serleges kotrót állítottak üzembe, a létszám 7 főre apadt. Ugyanennek az évnek a végén a Dráva árvize alá került a telephely, ezért egy időre leállították. Somogyudvarhelyen is állami tulajdonba vették a privát kavicsfejtőt, de gazdaságtalansága miatt az nv. nem üzemeltette. Az 1949 decemberétől 1953 végéig működő nv. a kisebb üzemek differenciált és észszerű szinten megvalósult szerényebb fejlesztése mellett a beruházásra, fejlesztésre fordított összegek túlnyomó részét Gyékényesre koncentrálta. Abban, hogy a 110-130 fővel kivitelezett termelés 1952-re már elérte a napi 250-300 vagont, jelentős része volt újabb kotrógépek beszerzésének, ill. bérletének, valamint a vagonba rakás új, gyorsabb módszere bevezetésének. (Míg korábban a WM 4-es kotrógép önjáró talpain mozgott a kavicsfal és az álló vasúti kocsisor között, 1952-től mozdonnyal tolatták odébb a kocsisort, ha megtelt a vagon.) Amikor az 1953 nyarán kiadott - a népgazdaság fejlesztési ütemét, a beruházások volumenét lassító - kormányintézkedések 1954-ben a kavicsbányászatban is éreztették hatásukat (az 1953. évi 400 ezer m

3-rel szemben 1954-re 250 ezer m

3-re csökkent a kereslet a Dráva menti kavicsból), a legtöbb kisüzemet megszüntették. Gyékényes fejlesztése 1955-től kisebb megszakításokkal már folyamatos volt, ezt tükrözi a szinte szakadatlan műszaki fejlesztés mind a víz alóli kotrás, mind a száraz térszíni fejtés és meddő-letakarítás tekintetében. A gyors és komplex gépesítés következtében az 1923 óta fejtett bányaszakasz 1964 végére már annyira elnyúlt, hogy a mellette vezetett iparvágánynak kb. 60 százaléka feleslegessé, ki nem használttá vált. Ezért megkezdődött az új bányamező feltárása, 1965-re már sikerült az iparvágányt teljesen áttelepíteni az új fejtéshez. Az évtizedek alatt országos jelentőségűvé kiemelkedő gyékényesi kavicsbánya kapacitás növekedésének nagy lendületet adott 1967-ben egy óriási, 6 m

3-es űrtartalmú markolóberendezéssel rendelkező, a MÖHR cég által gyártott úszókotrónak az üzembe helyezése. E gép alkalmazásának nemcsak olyan következménye lett, hogy a bánya korábbi 500-600 ezer m

3

/év kapacitását 800-900 ezer nr'/évre növelte, de a régebben elérhetetlen mélyrétegek kitermelését is lehetővé teszi a 46 m mélységbe lehatoló markoló szerkezetével. Az 1960-as években az építőipar dinamikus fejlődése soha nem látott keresletet támasztott a kavics iránt. Ezért a gyékényesi bánya a műszaki fejlesztéssel egyidőben örtilos térségében 1967-től a Dráva közelében egy jelentős, évi 100—150 ezer m

3 kapacitású, iparvágánnyal szintén ellátott fiókbányát fejlesztettek ki, amelynek anyagát főként útépítésekhez szállították. Később kiderült, hogy a kavicstermelést lényegesen nem lehet növelni a krónikus vagonhiány miatt. Ezért a termelés koncentrációja érdekében az őrtilosi fiókűzemet 1971-ben megszüntették. Kevés olyan üzeme van Somogy megyének, amelyben a termelékenység — a foglalkoztatottak számának jelentős csökkenésével egyidejűen - két évtized alatt olyan mértékben (mintegy 6,5-7,0-szeresére) emelkedett, mint Gyékényesen (S. táblázat). III. AZ ÉPÍTŐ ANYAG-IPAR JELENLEGI ÁGAZATI ÉS TERÜLETI SZERKEZETE Amióta Somogyban is elterjedt a beton és vasbeton építőanyag használata, azóta az építőanyag-ipar ágazati szerkezetében alapvető arányeltolódás ment végbe. Bár a téglaipar még - mind a termelési értéket, mind a foglalkoztatottak száma tekintve - megőrizte vezető szerepét, részesedése a kavicsbányászat, valamint a betonáru és építőelem javára csökkent (9. táblázat). Az ágazati struktúra korszerűbbé válásának gazdasági hasznát egyre jobban kiegészítik a mind gyakoribbá váló és kiszélesedő vertikális ágazati kapcsolatok, de amellett a feleslegben termelt anyagoknak a megyein kívüli piacokon való térnyerése is. Űgy ment végbe a kavicsbányászat fejlesztése, hogy bár a megyén belül a korábbiaknál lényegesen nagyobb mennyiséget vesz fel a betonelem és építőipar, de ez nem ment a kaviccsal nem rendelkező, főként a Dráva menti bányák termékeire számító megyék (Baranya, Tolna stb.) ellátásának rovására. Nemcsak állami szakipart