Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
7. Tóth Tibor: A nagyüzemi szerkezet és szemléletmód kialakulásának kérdései a mernyei uradalomban
belső feldolgozásának a kereteit, másrészt a belső kerületi forgalom növelésével viszonylag csökkenteni tudja a pénzszükségletet is. 51 Ez a felismerés a közvetlen takarékosságon túl is rendkívül lényeges volt, ugyanis valami olyan új elemet tartalmazott, amit leghelyesebb talán üzemi szemléletnek tudnánk nevezni. Sokkal több ez a korábbi időket jellemző „tulajdonjog - jog a jövedelemre" felfogásnál, mert magába foglalta azt a vállalkozó szellemet is, amely a rendelkezésre álló lehetőséget már vállalatnak tekintette. Hogy a tulajdonosokhoz stílszerűek legyünk, a legendabéli, pénzét földbe ásó szolga eltűnt, helyére az egy minából tizet kamatoztató sáfár lépett. A fentiekben sokszor és joggal torznak mondott beruházási és tőkeszerkezet minden torzulása ellenére is a vállalkozói koncepció sok akadályon át történő szívós megvalósulását jelentette. És hogy a törekvés nem volt sikertelen, azt a tőkestruktúra fenti elemzése is igazolja, ahol - mint láttuk - az időtényezőtől eltekintve, egyetlen pozitív regressziós hányadost találtunk, az elevenleltárét, amely a fentieken túl már a belső értékesülés folyamatos fejlődését jelezte. A korábban csak kontúrokban elő-előtűnő integrációs jelenségek kezdtek a korszakban kézzelfoghatóvá válni, a fejlesztés eredményeként kezdett kialakulni az ágazati kapcsolatok modern rendszere. Öt alapágazatra aggregálva az uradalom termelését, egységnyi termelési értékre számítva, az egyes ágazatok közti közvetlen ráfordítások aránya a következőképpen alakult: Növényterm. Állattenyésztés Erdészet Szőlészet, borászat Gépészet és mcllékipar 1889 81. 14,98 46,01 5,67 3,38 8,10 1906/07. 38,46 43,41 2,89 19,07 9,53 Szükségtelen lenne ehelyütt az ágazati kapcsolatok egész rendszerével foglalkoznunk, a korábban leírt folyamatokat a néhány fenti arány is jelzi. 52 Mindenek előtt láthatjuk, hogy a belső felhasználás mértéke általában nőtt. Ez a legkézenfekvőbben elsősorban a növénytermesztésben jelentkezett, és főleg az által, hogy az állattenyésztés közvetlen ráfordítása 12,85 százalékról 35,18 százalékra emelkedett. Ami a visszacsatolást illeti, a növénytermesztésnek az állattenyésztésben játszott szerepe szignifikánsan nem nőtt (41,88° n-ról 41,91 %-ra), és mindez azt igazolja, hogy a 80-as évekre már félig kialakult, a századfordulóra pedig teljessé vált az uradalom alapvertikuma, a növénytermesztés és az állattenyésztés kapcsolata. (Az állattenyésztést jelző közvetlen ráfordítási indexek viszonylagos csökkenése a belső eredetű anyagfelhasználás csökkenésévé? és a csak vásárlás útján megszerezhető anyagok részarányának a növekedése- u : üggött össze.) Feltűnő jelenség továbbá az erdészet fokozatos kilépése az uradalom rendszeréből: az eltérő technológiai és értékesítési adottságok miatt ugyanis itt is megindult az önálló vertikum kialakulásának a folyamata. Önálló szerkezeti egységnek látszik továbbá a szőlészet is, technikai kapcsolatainak viszonylagos növekedése csak a fokozott trágyahasználattal függött össze. Arról van tehát szó, hogy a fejlesztés—fejlődés eredményeként uradalmunkban a korszak végére fokozatosan kialakult három többé-kevésbé önálló
