Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)

7. Tóth Tibor: A nagyüzemi szerkezet és szemléletmód kialakulásának kérdései a mernyei uradalomban

tisztaj övedelem regressziós koeff. (b) korrelációs koeff. (rp) időtényező 1,94 0,53 telekértéktőke — 0.26 0,41 épületek — 0,99 0,19 clevenleltár 0.18 0,55 holtlcltár — 1,09 0,14 forgótőke — 0,32 0,46 Amint ez már várható volt a fenti korrelációs rendszer totális összefüggése (RT ) majdnem teljesen szoros 0,77 (y' = 60%), hiszen egy adott jelenség két, egymást feltételező oldaláról van tulajdonképpen szó. Az összefüggéseket jelző egyes koefficiensek tulajdonképpen a már korábban elmondottakhoz képest semmi újat sem mutatnak, mindössze két olyan pont van, amelyek nyomán mégis tovább kell lépnünk. Ezek egyike a forgótőkét jellemző negatív regressziós hányados, másika pedig az elevcnlcltár helyzete. Láttuk fentebb, hogy a beruházáshoz képest a forgótőke szerepe önmagában pozitív volt. Itt azonban a hatótényezők sorába az időt is felvéve, megváltozott ez az előjel. Ez a jelenség metodikai szempontból arra int bennünket, hogy - ha a jövedelmezőség vizsgálatával foglalkozunk - ezt sikeresen majd csak a marginális összefüggések rendszerében végezhetjük el, tartalmilag pedig azt mutatja, hogy a forgótőkefelhasználás változásának a szerepe is nagyjából hasonló volt a beruházásokéhoz, azaz a jövedelemre nézve ez is árnyékoló hatású volt. Ebből a szempontból az most mellékes, hogy a forgótőke-felhasználás növekedése a nominális bérek növekedésével vagy stagnáló bérszint melletti szélesedő foglalkoztatottsággal járt együtt, így is, úgy is az önköltség növekedésének az irányába hatott. Anélkül azonban, hogy a kérdés részletezésébe kezdenénk, le kell szögeznünk, hogy az önköltségnövekedés terheit az uradalom — amennyire ezt az egyre csökkenő munkaerőkínálat lehetővé tette - igyekezett az alkalmazottakra hárítani, aminek aztán az a „robbanássorozat" volt a természetes következménye, amelyik a XX. század első évtizedének uradalomtörténetét társadalmi értelemben oly nagyon mozgalmassá tette/'

8 Együttesen nézve most már a beruházások és a forgótőke szerepét, azt láthatjuk, hogy e tényezők szükségszerű növekedése az önköltség emelkedését hozta magával, ami még akkor is jövedelmet - tehát a felhalmozást - csökkentő tényező lett volna, ha az ipari árak - melyek hatása a beruházások növekedésével törvényszerűen nőtt - stagnáltak volna, éppen a cserearányok legalább is egyoldalú módosulása miatt. Ez pedig a fejlesztés kényszerűségétől fakadóan mindvégig magában hordozta a válságtünetek jelentkezésének a lehetőségét. Elegendő volt egy-egy közepesnél rosszabbul sikerült gazdasági év, és imáris a legsúlyosabb problémák jelentkeztek el egészen addig, hogy néha még az adóvégrehajtó is megjelent az uradalom egyik-másik kerületében.

49 Érthetően vált tehát a szinte drasztikus takarékosság gazdasági alapelvvé,

50 és ez a kényszerítő körülmény döntötte el végül azt, hogy a kezelést illető Polák-Domanek vitában az utóbbi véleménye kerülhessen fölül. A központi vezetés mellett kialakított kerületi folyószámlarendszer részint biztosította a félkésztermékek mind intenzívebb