Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 6. (Kaposvár, 1975)
7. Tóth Tibor: A nagyüzemi szerkezet és szemléletmód kialakulásának kérdései a mernyei uradalomban
kerítésével. Ebben az értelemben tehát úgy látszik, hogy az uradalom századvégi funkciózavarai fejlődési nehézségek következményeiként elsősorban az értékesülés síkján váltak kézenfekvővé, természetesen az értékesítés nehézségei által súlyosbítva. A struktúra- és árarányváltozások összehasonlításánál láttuk, hogy az árarányok és a tőkestruktúra mozgása egymásnak adekvátja volt. Azt is láttuk, és a fentiekben igazoltuk is, hogy ez a hasonlóság a beruházási szerkezet adott jellegénél fogva sem lehetett a pótlólagos ráfordítások közvetlen következménye. A keresett tényezőt, amely tehát a tőkék és az árak viszonylagos harmóniáját biztosíthatta, a forgótőke felhasználásában véltük felfedezni. Ha ugyanis a beruházási hatásoknak, ill. a forgótőke felhasználásának a tiszta jövedelem alakulásában játszott szerepét - a kellő késleltetéssel 4 ' - analizáljuk, az alábbi direkt és indirekt kapcsolatokat kapjuk: Tisztaj övedelem Forgótőke Beruházások ^ e ''f s ., (V) ( r ) páros korr. regresszió korreláció (r) (b) M Forgótőke — 0,615 0,753 1,22 0,8 Beruházás 0,615 — 0,266 0,65 0,3 A félreértéseket elkerülendő, elöljáróban ki kell jelentenünk, hogy a fenti összefüggések nem növedékjellegűek, azaz nem marginálisak, viszont ehelyütt nem is a jövedelmezőség kérdését kívánjuk elemezni, hanem az alapvető tőkemozgások hatását. Hogy korszakunkban már áltálában viszonylag jó kapcsolat volt az összes forgótőke felhasználás és az összes beruházás között, ez érthető, sőt azt kell mondanunk, hogy ezek a kapcsolatok nem is voltak eléggé intenzívek összefüggésben a beruházási szerkezet ismert jellegével. A fenti táblázat leglényegesebb elemének azt érezzük, hogy a beruházások hatása a jövedelem alakulásában még egy-két éves késleltetés esetén is regresszív szerepet játszott. Hogy a tényezők direkt és indirekt hatásait tükröző „rp" érték a beruházások esetében is pozitív volt, ezt matematikailag a két független változó közti magas összefüggés indokolja. E két vizsgált tényező természetesen önmagában nem határozta meg teljes megfeleléssel a jövedelmet, az RT értéke 0,79 volt (azaz y' = 63,02%) viszont a meghatározottság döntően mégis ezektől függött. Ha az érthetőség kedvéért a két tényező együttes hatását i-nek vesszük, ez esetben az egész korrelációs rendszerben a forgótöke 12 százalékos, a beruházás 28 százalékos meghatározó szerepet játszott. Számunkra tulajdonképpen ez a két utolsó viszonyszám a lényeges, miután ezek együttese jellemzi leginkább az uradalmi gazdálkodás lényegét. Azt jelentik ugyanis, hogy az adott korszakban a nagyiramú beruházások ellenére az uradalom a hozamok növelését a forgótőke-felhasználás minél célszerűbb tervezésével és emelésével volt kénytelen biztosítani, és ez nagyrészt a bérkifizetések növelésével járt együtt. Megállapításunk még tovább fejleszthető, ha ismét csak a tisztajövedelem korrelációs rendszerét nézzük meg, de most már a tőkestruktúra összefüggésében:
