Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Rúzsás Lajos: Dunántúli mezővárosi fejlődés a kései feudalizmus korában

A Rákóczi-szabadságharc bukása megtanította a földesurakat arra, hogy céljukat, az oppidum praesidiáléknak oppidumokká, a hajdúknak és a szabad legényeknek mezővárosi polgárrá, ill. jobbággyá tételét, adómentességük megszüntetését csak óvatosan, lépésről lépésre hajthatják végre. Ha nem akarnak lázadásokat, a hajdúk szerzett jogait részben el kell ismerniük, azokat csak csínján kurtíthatják és lassan nyirbálhatják meg. Ezért a nagyobb hajdútelepeknek olyan mezővárosi jogot voltak kénytelenek engedni, amely elismerte, hogy a hajdúk szabad városi polgárok. Terheiket is kénytelenek voltak alacsonyra szabni. Simontornyán például az évi pénzadó csak 6 frt, a terményjáradék csupán a kilenced, a robot pedig évi 5 nap lett. Házukat, földjüket, szőlőjüket a most már nem hajdúk, hanem mezővárosi polgárok tulajdonul bírták, azaz szabadon adhattákvehették. Személyileg szabadok voltak, akik szabadon költöztek. Ezen az állapoton 1700-tól 1746-ig Simontornyán a földesúrnak csak annyit sikerült változtatni, hogy a robotot 8 napra emelte fel.

11 Kaposvár volt hajdúi részére az Eszterházy-uradalom 1702-ben a pénzadót hasonlóan enyhén, 6 frt-ban, a terményadót kilencedben, a robotot pedig 5 napban állapította meg. A robotról azonban eleve kijelentette, hogy nem fogja behajtani. A mészárszék haszna teljesen, a korcsmáé az év nagyobb részében (karácsonytól Szent Mihály napig), a malom jövdelmének pedig a fele az uraságot illette. A kaposvári hajdúk házaikat, földjeiket, szőlőiket, mint tulajdonukat megtarthatták. Ezt az állapotot 1767-re az adózás terén és különösen az önkormányzat terén sikerült az uraságnak Kaposvár örökszerződésű mezővárosi polgárainak hátrányára rontani. Bírát csak az uraság jelöltjéből választhattak. Az uradalom igyekezett az örökszerződéssel bíró mezővárosi polgárokat abba a helyzetbe hozni, mint a Kaposvárra később, 1712 után betelepült, urbárium szerint szolgáló örökös jobbágyait.

12 Az oppidum praesidialek hajdúi mint földesúri hajdúk a hajdúszabadságot mezővárosi jogállás keretében nagyobb részt meg tudták tartani. Az úrbérrendezésig, 1767-ig elvesztették azonban a hajdúszabadságot Árpás, Rábapatona, Bodonhely, Szabadbattyán, Szil és Kőröshegy falvak. Kaposvárból a hajdúk oppidum praesidiale-jéből 1767-re Mária Terézia úrbérrendezése idejére egy örökszerződéssel bíró, a mezővárosok harmadik csoportjába tartozó mezőváros lett, amely még kedvező fejlődési lehetőség kereteit biztosította, mert polgárainak személyes szabadsága és mérsékelt robotterhe az árutermelést megkönnyítette. Kaposvár címerében a bástya nemcsak a koraközépkor és a törökidők várára utal, hanem azokra a hajdúkra is, akiknek köszönhető, hogy Kaposvár fejlődése örökszerződé síi mezővárosi alapon megindulhatott. A földesúri hatalom és a mezőváros közt nem volt a viszony később sem küzdelem mentes, mint ahogy a XVIII. század folyamán az országban a mezővárosok nagy részének küzdelmet kellett vívnia földesuraival, amikor azok a század második felében fokozni kezdték árutermelésüket. Kaposvárott is irtásföldeket váltott vissza a földesúr a mezőváros polgáraitól, visszavette két pusztáját, amelyen a legeltetést kezdetben megengedte, és megvonta az erdőhasználatot, a faizást is. A mezővárosok fejlődése azonban a polgár-földesúr közti jogi viszony mellett más tényezőktől, az árutermeléstől, a kereskedelemtől és igazgatási szereptől is függött. Kaposvár évi 4 vásárt tarthatott. A város hetipiaca az 1700-as évek második felében kicsit tágult. Nemcsak uradalmi központ szerepét töltötte be, mert az Eszterházy-uradalomnak tiszttartósága és számtartósága működött itt, ami a fogyasztást, a mezőváros piaci forgalmát növelte, hanem Ka-