Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Rúzsás Lajos: Dunántúli mezővárosi fejlődés a kései feudalizmus korában

posvár Somogy megye állandó székhelyévé is vált. Később gimnáziuma nyílt. A polgárosodó nemesség vezetésével kaszinó, majd olvasótársaság kezdte meg működését. A mezőváros szerény gazdasági funkciója mellé a XVIII. század derekától igazgatási és némi kulturális központi funkció is társult. Ami fejlődésében ezután történt, azt Kaposvár a kapitalizmusnak köszönhette. Ahol a kereskedelmi kapitalizmus kezdett ipari kapitalizmusba átmenni, ott nőni kezdett a kereslet az agrártermékek után. Egyrészt a növekedő városoknak kellett több élelem, másrészt az erősödő iparnak kellett több nyersanyag. Amikor a mezőgazdasági termelés fokozása révén egy-egy terület e két problémát megoldani nem tudta, akkor kénytelen volt agrár-behozatalhoz nyúlni. A Lajtán-túli osztrák tartományok ipari fejlődése keresletet támasztott a magyarországi gabona, dohány, gyapjú és bőr iránt. Az egyik terület ipari kapitalizmusa megindította a kereskedelmi kapitalizmus fejlődését a hátrább álló, agrártermékeket vagy nyersanyagot szolgáltató területen.

13 A folyamat megindulását az mutatta, hogy először is megélénkültek a víziutak, mert a közlekedés zöme a feudalizmus korában víziúton bonyolódott le. A gabonakereskedők hajói kezdetben Pozsonyból, Győrből, Komáromból a KisAlföld gabonáját hordták el. A századfordulón nagyobb mennyiségű gabonára támadt szükség, ezért Bajáig, Titelig ereszkedtek le a Dunán.

14 Amikor a Ferenccsatorna megnyílt, Baja gabona és gyapjúkereskedelmi jelentősége csökkent, a gyapjúkereskedők börzéje, a bajai „Aranybárány" vendéglő forgalma megcsappant, mert a csatorna végpontján fekvő, a bánsági gabonát piacra hozó Törökbecse vált „a legnagyobb gabonakereskedőhellyé az egész Monarchiában".

10 A Dunához hasonlóan megélénkült a külföldre irányuló forgalom a Dráván és a Száván is, noha a szállítási viszonyok ezeken kedvezőtlenebbek voltak, mint a Dunán. Megélénkültek az országutak is, pedig többnyire rossz állapotban voltak. Különösen forgalmasakká váltak, amelyek Bécs felé vagy pedig az Adriai tengerpart felé tartottak. így a bécs-kőszeg-szombathely-körmend-varasd-zágrábfiumei, továbbá a buda-kanizsa-trieszti, aztán a sopron-bécsi, a sopron-bécsújhelyi és végül a veszprém-vasvár-gráci. A nagy- és középbirtokosok gazdasági vezetésében, gazdasági politikájában a piac megélénkülése változást idézett elő. Az 1700-as évek második felében a dunántúli nagybirtokosoknak csak kisebb része törekedett árutermelésre. Inkább pénzjáradékát próbálta növelni, ha tudta. Ez okból a földesurak hajlottak arra, hogy nagyobb falvaikat, velük szerződést kötve és nekik vásártartási jogot szerezve, mezővárossá léptessék elő. Ily módon jövedelmük pénzadóval, vásárvámmal növekedett. Amikor azonban a 1700-as és 1800-as évek fordulóján azt vették észre, hogy az agrártermékek iránti kereslet, a mezővárosok forgalma nő, nagyméretűvé tették azt, amit eddig csekély mértékben folytattak: teljes erővel szaporítani kezdték birtokaikon a mezővárosok számát. Nemcsak a pénzjövedelmük felugratása vezette már a lépésüket, hanem megindították a majorságaikon az árutermelést, és az eladásaikhoz nekik maguknak is piacra, kereskedőkre, kereskedelmi szervezetre volt szükségük. Azokat a zsidó kereskedőket, akiket a szab. kir. városok nem engedtek be falaik közé, szívesen befogadták, és letelepésüket engedélyezték. így keletkeztek Kismarton-Váralján (a szab. kir. város mellett) Rohoncon, Pápán, Keszthelyen, Nagykanizsán, Pakson, Bonyhádon a nagy, a kisebb mezővárosokban (Tatán, Sárváron) pedig a kisebb zsidó települések. A