Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Lagzi István: Lengyel menekültek Somogy megyében a második világháború idején

gyei Katonai Képviselet a megbízhatóságot, a német, angol és francia nyelvismeretet vette figyelembe.

35 A Katonai Képviselet parancsnoka a táborokkal - ellenőrzésmentesen - levelezhetett és futárszolgálat útján szoros kapcsolatot tarthatott. A lengyel tiszteket - a H. M.-ben levő hivatalába - Budapestre rendelhette, ő maga egyenruhában, magyar és lengyel segédtisztje kíséretében a táborokat bármikor meglátogathatta.

36 Lényegében a katonákkal és tisztekkel szabadon rendelkezhetett, érvényesíthette a londoni emigráns lengyel kormány rendelkezéseit. A táborok belső szervezetének - a becsület bíróság - döntéseit a polgári és katonai hatóságok akceptálták, azokat a magyar táborparancsnokságokkal végrehajtatták. A Magyarországon levő menekültek 1940. tavaszán ismételten felkeltették a németek, ezúttal a gazdasági körök érdeklődését. Ribbentrop 1939 végén Sztójai berlini magyar követnek megemlítette, hogy a magyarországi lengyel menekülttáborokból „kívánatos lenne" a lengyel menekülteket visszatelepíteni az ún. Lengyel Főkormányzóság és Németország területére, ahol mezőgazdasági munkára alkalmaznák őket. A budapesti német követség kívánságára a H. M. 21. osztálya felhívta a táborok magyar parancsnokainak figyelmét, hogy a „lengyel internáltak minél nagyobb számban való hazatérése állami érdek, bár erre az internáltakat rábeszélni nem szabad . . ."

37 A németek által szorgalmazott „hazatérési" akció volt az a kérdés - az evakuáció mellett -, amely a lengyel emigráción belül és a magyar hatóságok részéről is a legnagyobb jelentőséggel bírt. A hazafias érzületű lengyel katonák több táborban tettleg bántalmazták azokat, akik német nemzetiségüket hangsúlyozva, Németországba kívántak hazatérni. Ezzel kapcsolatban 1940. január 13-án a mosdósi katonai menekülttáborban botránnyal felérő megmozdulás volt. Két - magát német nemzetiségűnek valló - lengyel katonát súlyosan megvertek. „A bántalmazott két menekült katona a források szerint - reprodukálhatatlan szavakkal, nemzeti önérzetükben bántotta meg társait, amit azok elhallgatni nem tudtak és az illető két német nemzetiségű társukat tettleg bántalmazták."

38 Az eset nagy feltűnést keltett, mert a Németországgal baráti viszonyban álló Magyarországon német származás miatt - jóllehet lengyel menekülttáborban - embereket vertek meg. Az esemény kivizsgálásakor „megállapítást nyert, hogy a sértett szolgáltatott közvetlen okot az incidens kitörésére".

39 A budapesti német követség nem hagyta annyiban a dolgot és elérte azt, hogy a felmentő bírósági ítélet ellenére azok a lengyel katonák, akik „a németek bántalmazásában résztvettek", a siklósi büntető táborba kerültek. A Németországba való „hazatérés", a német nemzetiségű lengyel katonák viselkedése évekig központi probléma maradt a táborokban. A mosdósi lengyel internáló tábor parancsnoka 1942. június 25-i jelentésében megállapította, hogy mindaz, aki „ .. . hazatérésre jelentkezik, ki van téve társai gyűlöletének"/

10 A német gazdasági és politikai befolyás fokozatos növekedésének tudható be, hogy a lengyel menekültekkel szemben „óvóintézkedéseket" hoztak. Szorgalmazni kezdték az internálás megszigorítását. Egyes hadtestparancsnokságok területén Werth vezérkari főnök intelmeinek megfelelően tervbe vették, hogy a lengyel katonákat fokozatosan, zárt, jól őrzött táborokba koncentrálják, meggátolva a lengyel katonák és katonakorú polgári menekültek francia és brit területre való szökését. A mozgás- és szabadságkorlátozás mértéke táboronként változott, a mozgáskorlátozó rendelkezés 1941-ig fennmaradt, de végrehajtására csak néhány táborban került sor.