Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt

A két alapvető üzemág mozgásában a nagyjából azonos irány ellenére tehát eltérő motívumok is közrejátszottak. Azt természetesen nagyon lényegesnek tartjuk leszögezni, hogy a juhászat alakulását a szántóföldi gazdálkodás egyéb összetevőinek a mind fokozottabbá váló üzemenbelüli értékesülése is befolyásolta. Megállapíthatóan fokozatosan kezdtek azok a hatások jelentkezni, amelyek a két üzemág fejlődési egyenetlenségeinek a felszámolásához vezettek. Ennek a módszere már ismert. Maga Nagyváthy egyértelműen a tenyésztést ajánlotta favorizálni, és az épületberuházások alakulása is mutatja, hogy az uradalom elképzelése ehhez hasonló volt. A megoldás kulcsát nyilván a mind gyorsabb beruházások jelentették. Ez volt az a pont, ahol a földesuraság és az uradalom érdekei között szinte a piarista gazdálkodás egész időszakára jellemző, a földreformig nyúló ellentétek jöttek létre. A számadásokból kiderült, hogy míg a földesúri kisajátításként Pestre diszponált összegek állandóan növekedtek, ezeknek az összkiadáshoz viszonyított aránya viszont 1824-től fokozatosan csökkent. Álljon itt szemléltetésképpen az uradalom bevételét, kiadásait és a földesúri kisajátítást jelző összeállításunk, mely ötéves bontásokban közölt adataival értelmezi a fent mondottakat: összes bevétel (frt) összes kiadás (frt) a kiadásokban elszámolt földesúri kisajátítás (frt) 1809 43 378 (100,0%) 32 440 (100,0%) 12 466 (100,0%) 1814 104 483 (240,8%) 81 275 (250,5%) 50 000 (401,0%) 1819 101 331 (233,5%) 82 494 (190,1%) 85 256 (262,8%) 59 343 (476,0%) 1824 101 331 (233,5%) 82 494 (190,1%) 76 834 (236,8%) 56 412 (452,5%) 1829 91 929 (211,9%) 84 896 (261,7%) 131 771 (406,1%) 56 500 (453,2%) 67 700 (537,4%) 1834 145 708 (335,9%) 84 896 (261,7%) 131 771 (406,1%) 56 500 (453,2%) 67 700 (537,4%) 1839 133 300 (307,2%) 140 974 (434,5%) 70 030 (561,7%) 1843 165 290 (381,0%) 164 055 (505,7%) 80 000 (641,7%) Az összeállításból láthatóan ennek az oka nyilvánvaló volt, a gazdaság rohamos belső átalakulása egyre több és több pénzt kívánt. Olyan jelentősebb kölcsönfelvétel, amely nem a földesurat, hanem a törzsvagyonként szereplő uradalmat terhelte volna, az 1834-es 12000 forinton kívül nem tudunk, nem számítva itt a kisebb kölcsönöket és az árvapénzek rendszeres használatát.

194 A fejlesztés tehát csak saját erőforrásból történhetett. A rendfőnökségnek egy 1843-ban kelt levelében leírt súlyos kifogások, hogy ,,a' sok építés, árkoltatás, 's más mellékes épen közbejött gazdasági anyagok' s munkák tétele annyira nevelték a kiadást, hogy ez a' Pesti pénztárba küldött mennyiséget jóval felül múlta",

190 mutatták ezt az ellentétek is, de jelzik az' uradalmi fejlesztés alapkoncepciójának, az önfinanszírozásnak a következetes érvényesülését is. Éppen ezekkel a nagyarányú beruházásokkal függött össze, hogy az uradalmi pénztár néha teljesen üres volt. Ilyenkor nyúlt aztán az uradalom a mindenáron való eladások értékrontó alkalmazásához. Világos jele volt e folyamatnak az, hogy 1809-ben a pesti pénzeket kivéve a kiadások a bevételeknek 46%-át, 1843-ban már az 50%-át jelentették.