Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Csorba Csaba: Erődített és várrá alakított kolosorok a Dél-Dunántúl török kori végvári rendszerében

A török kor másfél évszázada elég hosszú volt ahhoz, hogy azok a kolostorok, melyek a végvári rendszer tagjai lettek, szinte kivétel nélkül katonai létesítményekké, várrá alakított kolostorokká váljanak. A Dunántúlon szembetűnően nagy volt a végvári rendszerbe tartozó erődített kolostorok száma (22). Az erődítmények száma egyre nőtt. A legfőbb okát ennek már Acsády Ignác helyesen állapította meg: sajátos viszonyaink között a védekezés leghatásosabb - és egyedül lehetséges - módja a végvárrendszer volt.

3 Mivel az erődítmények többsége éppen a Dunántúlon nem érte el a XVI-XVII. század megkívánta színvonalat, a korszerűsítés, komoly erőddé kiépítés viszont pénzhiány miatt lehetetlen volt, egyedüli megoldásnak az erősségek sűrítése kínálkozott. Ezt pedig legegyszerűbb volt meglevő épületek hevenyészett megépítésével (kolostorok, templomok erődítésével) elérni. A végházak közötti távolságok rövidítésével vált csak lehetségessé, hogy a könnyűlovasság állandóan ellenőrizhesse minél távolabbi vidékek életét. így idejében hírt kaphattak a török hadmozdulatairól, ill. megakadályozhatták azokat. Ezért volt szükséges - Pataki Vidor szerint - ,,a várak közötti nagyobb távolságot új erődök emelésével rövidíteni. Erre mindkét oldalon az erődítésre alkalmas terep, de még inkább egy-egy kőépület (templom, kolostor) jött számításba."

4 Igaz, hogy „a nagy vár körüli kis palánkok, huszárvárak, kastélyerődítések . . . rendszeres ostromot ugyan nem bírtak ki, de portyázó hadak ellen kitűnő oltalmak voltak, s mondhatni valóságos őrszemei és testőrei a nagyobb váraknak . . ."° Mindkét fél igyekezett a pusztán maradt egyházakat, kolostorokat megerősíteni és őrséget helyezni el bennük, s amelyeket nem használtak fel, felrobbantották, nehogy a másik fél építse meg.

6 Egy-egy új erődítménynek igen nagy jelentősége volt: ,, . . . jól megerősített, sikeresen ellenálló vár megyényi területet menthetett meg, ahogy másrészről, valamely erődítmény eleste a vidék minden további védelmét lehetetlenné tette . . ."

7 Minden vár és erődített hely ellenállása késleltette a török terjeszkedését.

8 Kolostorokat nemcsak erődítményekké alakítottak át, hanem nagyságuk miatt raktárakká, „laktanyákká" stb. is.

9 A rendházak jelentős része ebben az időben világi kezekbe került - vagy adományozás, vagy foglalás következtében, ami legtöbb esetben a kolostorok pusztulásához vezetett. Természetesen a magyarországi szerzetesrendek csaknem teljes tönkretételében oroszlánrészük az egyes hadjáratoknak volt.

10 Forrásainkban tömegével találunk kolostorok fegyveres megrohanásáról, ícnyegetésekről, birtokfoglalásokról adatokat, melyek nem új jelenségek ugyan, de - főleg a XVI. század első felének zűrzavarában - a korábbi időkhöz képest mértéktelenül elszaporodtak.

11 Az elpusztult kolostorok birtokait Ferdinánd és János király és utódaik is híveiknek adományozták. Az 1550. évi országgyűlésen hozott törvény - „Bona et proventus ecclesiarum, capitulorum, conventumque desertorum, ad erectionem scholarum convertantur."

12 - alkalmazására a gyakorlatban ritkán került sor. Nem térünk ki részletesen rá, de szükséges megemlítenünk, hogy a reformáció is sok kolostor pusztulását okozta. II. A török kori kolostorerődítések több mint egyharmada a Dunántúlon mát 1526 előtt is erődített volt (az ország többi részén 21-ből 6!) így feltétlenül in-