Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Csorba Csaba: Erődített és várrá alakított kolosorok a Dél-Dunántúl török kori végvári rendszerében

dokolt az, hogy legalább röviden a középkori előzményekre is visszatekintsünk. Természetesen ebben a vonatkozásban nem lehet területi alapunk leszűkítve a Dunántúl, hanem figyelembe kell vennünk Horvátország, Szlavónia és Dalmácia kivételével az egész középkori Magyarországot - beleértve természetesen Erdélyt is. Az említett területeken összesen több mint négyszáz kolostor állt 1526 előtt. Többségük a kolduló- és monachiális rendek kezén volt, a remete szerzeteké (pálosok, karthauziak) jóval kevesebb, a rendházak 76-a.

13 Legkorábbi, I. István alapította bencés monostorainkról jelenlegi adataink alapján csak annyi biztosat állíthatunk, hogy Zalavár és Pécsvárad lehetett erődített közülük.

14 A kép elsősorban a régészeti feltárások után még módosulhat (ebben a tekintetben a meglévő írásos források további elemzése nem vezethet újabb eredményekre.) A tatárjárásig nem találunk írásos adatokat monostoraink erődítettségére. Régészeti adatok alapján viszont újabban helytállónak látszó feltételezésekre jutott Németh Péter, aki a Szabolcs és Szatmár megyei Árpád-kori földvárak és monostorok elhelyezkedésének törvényszerűségeit vizsgálta.

15 Szerinte „A monostoroknak a földvárak közelében történő elhelyezkedésénél kétségkívül döntő szerepet játszott a nemzetség lakóhelye, a birtokközpont, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy veszély esetén, a feudális anarchia korában az értékes egyházi kincsek menekítése a földvárakba történt."

16 De nemcsak a földvárak mellé, hanem azokba bele is épültek monostorok, mint a kisbényi a XII. században a felhagyott földvárba, a beszterecibe a XII-XIII. században hasonlóan.

17 Földvárba épült bele Somogyvár (1091) és Szentjakab (1225 k.) bencés, ill. pálos monostora is.

18 • A tatárjáráskor értesülünk Pannonhalma, Tihany, Egres erődítettségéről.

19 Az elsőről feltételezhető, hogy már jóval korábban is erődített volt (esetleg már kezdeti formájában is?). A hagyomány Lapis Refugii (Menedékkő) karthauzi kolostorát is a tatárjárással hozza kapcsolatba.

20 A XV. század közepéig még elszórt adataink vannak kolostorok megerődítésére, ill. várrá alakítására.

21 Az 1430-as évektől az 1460-as évekig a husziták magyarországi katonai akcióinak, ill. Giskra cseh zsoldosainak köszönhető több kolostor megerődítése, ill. várrá alakítása a Felvidéken.

22 Ezeken kívül a Mohács előtti időkből még a bátai, szekszárdi, hodpsmonostorai, marosvásárhelyi kolostor, a verőcei ágostonosok és a zselicszentjakabi bencések rendházának erődítettségét tudjuk igazolni.

23 Sőt, Szkalka, Vértesszentkereszt, Szentjakab és Lövőid vonatkozásában is vannak nyomok, melyek az erődítettségét feltételezik.

2

'

1 Tehát összefoglalva: 1526 előtt 30 kolostor erődítettsége valószínűsíthető, s többnyire az erődített, nem a várrá alakított kolostorok típusába sorolhatók. (1. kép) Szembetűnő, hogy az erődített, ill. várrá alakított kolostoroknak fele (15) bencés, - ebből nyolc királyi alapítású. A többi rend között a fennmaradó 14 kolostor egyenletesen eloszlott, még a legtöbb: premontrei és karthauzi is mindössze 3-3. Mi lehet a fentiek magyarázata? Az, hogy a bencések eléggé elhagyatott helyeken lévő, s főleg a XI-XIII. században alapított monostorai (akkor még a kereszténység nálunk csak megszilárdulóban volt) bizonyos védettségére szük-