Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt

azt mutatják, hogy az árak éppen akkor voltak viszonylag magasak, amikor az árbevétel szempontjából hullámvölgy mutatkozott. 1819-ben az r pm búza uradalmi átlagára 3 frt, 1824-ben 4 frt, 1832-ben 3 frt, 1839-ben i forint 16 krajcár volt. Hasonló a kép a többi gabonánál is. A bevételi különbözet forrása ezekben az esetekben nyilvánvalóan elsősorban az árugabona mennyiségével állt összefüggésben. A gabonaárak egyébként, amint az látható, alacsonyak voltak. Ezt egyébként az uradalom kezelői is így érezték, bizonyítja a tisztiszéki jegyzőkönyvek egész sora. Az uradalmi gabona eladások szempontjából az árviszonyokat tekintve, legrosszabb éveknek még is az 1819-es, 1821-es, 1823-as, 1826-OS, 1827-es, 1829-es és az 1834-es éveket tartották. És mégis - mint láttuk - a rossznak mondott 1834-es év magasabb árbevételt hozott, mind az árakból is megállapíthatóan sokkal kedvezőbb 1839-es év. Hogy ilyen árviszonyok mellett az uradalom állandóan növekvő bevételei között a gabonagazdaság az előkelő helyét mindvégig megőrizhette, az csak azon múlhatott, hogy az uradalom a viszonylag kis haszon mellett is tudott és mert tömeges eladásokba bocsátkozni. Hogy ennek a feltételeit jelezni tudjuk, némi számítással megkíséreltük a legfontosabb három árugabona: búza, rozs és zab termesztésének gazdasági feltételeit tisztázni. Az átlagár és a területhozam szorzatának az összegéből levontuk a vetőmagértéket, a szupererogációként elszámolt robot és fuvarköltséget, a már korábban számolt trágyamennyiség hetedét - hét évenkénti trágyázást véve - és a bruttó kiadásokhoz még 10%-ot adiminisztratív költségként is elszámoltunk. E szerint 1836-ban a fenti számítás szerint egy 1200 O-öles hold esetében a tiszta hozam termelési költség búza 13,84 forint 14,90 forint rozs 3,43 „ 13,46 „ zab 2,38 „ 7,10 „ Egy pm-re számítva búza 1,5 forint . 1,6 forint rozs 0,4 „ 1,8 „ zab 0,4 „ 1,2 „ Nyilvánvalóan, hogy a fenti számításoknak sok bizonytalan összetevője van, a kapott adatok még is jelzik az uradalmi gabonatermés rendkívül alacsony színvonalát és azt is mutatják, hogy a reformkorban, legalább is a század negyedik évtizedéig a gazdaságos termelés, az ingyenes robot munkát számítva is, csak a vetésterület szakadatlan növelésének útján volt megoldható. A másik út, a technikai szint emelése a következő fél századra várt. Némileg más utat járt be a juhtenyésztés. Növekedésének ritmusa hasonlított ugyan a gabonagazdaság mozgásához, az eltérések azonban láthatóan kiegyenlítettebbek voltak. Csak 1846-ban következett be egy hirtelen felívelés: 1843-ban 48995 forint volt a bevétel, 1846-ban pedig már 81 221 forint. A gabonagazdaságra is jellemző mennyiségi növekedés mellett a juhtenyésztésben az árviszonyok alakulásán túl - úgy érezzük - a növekedésben közre játszott az is, hogy az uradalomnak ebben az üzemágban sikerült a reformkorban a legjelentősebbet előre lépni. 1809-hez viszonyítva 1843-ra az állomány 341%-os növekedését az árbevétel 416,3%-ös növekedése kísérte. Ez váltópénzbe számolva azt jelentette, hogy az 1809-es egy darab juhra eső 2,6 forintos árbevétel, 1841-re 3,1 forintra nőtt.