Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt
szerződés szerint szolgált, a többi település az urbáriumoknak megfelelően adózott. Csak az uradalom központjában, Mernyén a növekvő számú iparosok kapták meg azt a kedvezményt 1838-ban, hogy adójukat megbízottjuk útján együttesen, pénzben kifizethessék. 106 Az uradalomnak a házikezelésbe vétele a jobbágyokat határozottan előnyös helyzetben találta. Az 1804-es Kamarai felvétel az uradalomban összesen 331 telket írt össze 540 jobbágyháztartással, ami háztartásonként átlagosan magasabb mint 0,5%-os telekrészesedést jelentett, talált továbbá 64 házas zsellért is. Öt év múlva 1809-ben a telekszám a kamarai összeírás rendelvényei és az urbárium elvei szerint 41 3/8 telekkel nőtt meg, és 27-tel gyarapodott a házas zsellérek száma is. Az 1809-es jobbágyháztartások számát sajnos nem tudtuk megállapítani, az azonban nyilvánvaló, hogy a jobbágyháztartásokra eső földterület csökkent, hiszen a remanenciákból történt az új telkek alapítása. A viszonylag kedvező helyzet ennek ellenére mégis megmaradt, miután a minimális majorsági gazdálkodás mellett a jobbágyok vagy a zsellérek földhasználatát szinte csak a saját lehetőségeik korlátozták. Az átlagos teleknagyságot eszmei tartozékaikkal számolva, továbbá levonva az uradalmi területeket is, 1809-ben mintegy 18000 holdnyi volt az a terület, amit a jobbágyok telki földjeik mellett használtak. Ez a terület a telkenkénti átlagban meghaladta a 32 holdat. Ebben az összefüggésben teljesen érthető, hogy a 10-es években - mint említettük - a dobszai gazdasági kerületben a jobbágyháztartásonkénti telkenkívüliség még mindig elérte a félteleknyi nagyságot. A jogi allodizációnak szinte a házikezeléssel egyidejű megindulása sem csökkentette lényegbevágóan a jobbágyok telkenkívüli földhasználatát, hiszen mint láttuk - az 1809-cs Instructió kifejezetten szorgalmazta azt, a használati feltételeket azonban lényegesen módosította. Figyelemmel kísérhettük a részesművelés fokozatos szélesedését, ami egyúttal a földek használati díjának a folyamatos emelésével is együttjárt, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy 1830-ban a korábban kifizetett cenzust is pontosan a duplájára emelték. 16 ' E telkenkívüli területek használatáért fizetett szolgáltatások alakulásáról már külön-külön ejtettünk szót a munkaszervezet tárgyalása kapcsán. Láttuk, hogy a részesművelés alatt álló földek kiterjesztése a vizsgált korszak első három évtizedét végig kísérte, továbbá megállapítottuk, hogy a jelenséget az egyre bővülő majorsági üzem növekvő munkaerőigénye indikálta, illetve a termékekre irányuló fokozottabb szükséglet határozta meg. Most e szempontot még egy lépéssel tovább bővítve azt is megállapíthatjuk, hogy a részesművelés a szélesedés mellett a termelt termékeket illetően is fokozatosan átalakult. 1814-ben a részesföldeknek még közel a fele volt őszi és tavaszi kalászos, 1831-re a fokozott takarmányigény miatt ezek aránya már csak 4% körül mozgott 168 Ebben az összefüggésben úgy hisszük, még inkább értelmet nyernek a cenzuális földhasználat alakulásával kapcsolatosan korábban mondottak. A cenzuális földek használatáról részletes kimutatásra sajnos nem sikerült bukkannunk, pusztán csak Mernye, Gölle és Taszár falvakra vonatkozóan sikerült az 1832-es és az 1836-os cenzusos föld kiosztásáról adatokat kapni. 169 Övakodva a szórványjellegű adatok általánosító túlértékelésétől, mégis ideiktatjuk őket. E szerint a három településen 1832-ben 1650 3/4, 1836-ban 822 1/4 hold cenzuális föld volt jobbágykézen ötöddézsma és holdanként 2 ezüst forint fejében. Az itt
