Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt
A bérleti díjaknak ez az emelkedő tendenciája nyilvánvaló. 1809-ben 2735 frt, 1819-ben 3997 frt, 1829-ben 7 118 frt, 1843-ban 5542 frt származott e fórásból. Igaz, hogy a számadások az árendákat és a jobbágyok által fizetett füstpénzt együttesen adták meg, de a füstpénz viszonylagos állandóságát tekintve a rovat összegének a jelentős emelkedése a bérleti díjak emelkedését tükrözi. Különösen a malombérlőket sújtotta, hogy 1820-tól a fizetendő bérösszeg, vagy a vámbevétel harmadának beadása mellett közelebbről meg nem állapítható munkakötelezettséggel is terhelték őket. Ennek mértékét jelzi, hogy Kurdi József göllei molnár évi munkakötelezettségét a megyei molnárcéh kérte 18 napban maximálni. 103 Az emelkedő bérösszegek ellenére nem kevés jel mutat arra is, hogy az uradalomban az árendások kezén, különösen a kocsmaárendásoknál, bizonyos felhalmozódás indult meg. 1831-ben a taszári, a fonói, a homoki és a dábói kocsmaárendát együtt bérelte Grünhuth Ábrahám, Schönberger Dávid pedig a várongi kocsma a mészárszék és a pálinkafőző mellé 1834-ben még a göllei vendéglőt is átvette. A sor szaporítható lenne, de számunkra az az érdekes, hogy az uradalom ezeknek a gazdagabb bérlőknek a kezére is játszott, tőlük remélte és joggal, hogy szükség esetén kölcsönhöz is juthat általuk. 164 Az árendásoknak a falvakban történt megjelenése általában ellenszenves volt. A jobbágyfalvak bennük látták az okát a hajdani községi bérletek megszűnésének, a bérlőket az uradalom embereinek tartották. Megjelenésük több helyen a terhek növekedésével is együttjárt. Hajdan 2 forint üstpénz befizetése után a jobbágy szabadon kifőzhette pálinkának gyümölcsét, törkölyét, most ez az árendátor joga lett, aki ráadásul fát is követelt a szeszfőzéshez. Attalában a jobbágyok a bérlő túlzott birkatartására panaszkodtak. Dörgicsén egy Sándor nevű bérlő uzsoráskodása izgatta a kedélyeket. Amikor az egyik jobbágytól 30 forint kölcsön évi rendes kamatán túl még két akó bort is kért, Járányi ispán kénytelen volt vizsgálatot indítani és megállapítani, hogy csak az ilyen járulékos „kamatszedéssel" kétszáz akó borra tett szert a bérlő."'' 1 A bérlők és a jobbágyok nagyjából azonos társadalmi helyzete és a felekezeti különbségek c problémákat szubjektíve a nagyobb alapsérelmek fölé is növelhették, ébrentartva ezzel a meglévő szociális problémák torz érzékelésének a zsarátnokát. AZ URADALOM ÉS JOBBÁGYAI A REFORMKORBAN Ha a mernyei uradalom gazdálkodásának első négy évtizedét, ami egyúttal a jobbágy-földesúri világ utolsó négy évtizede is volt, szimbolizálni akarnánk, aligha választhatnánk kifejezőbb szoboralakot Tiborcnál. Annál a Tiborcnál, kinek a generációkon át művelt földjét elvették, hogy rajta másnak dolgozzon, kit a dézsmával akkor büntettek a legjobban, ha a legszorgalmasabb volt, kinek munkájával, gabonájával, borával, pénzével felépült az önmaga megnyomorítására szolgáló rendszer. A jobbágyfelszabadítás előtti négy évtized alapvető jelensége az uradalomhoz ezer szállal kötődő és kiszolgáltatott jobbágyság kizsákmányolása volt. A reformkorban az uradalomhoz tizenöt somogyi, tolnai, zalai és veszprémi falu és Mernye mezőváros tartozott. Ezek közül a zalai Kékút úrbérpótló
