Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt

az üzemek többé-kevésbé integráns és - tegyük hozzá - alkalmanként jelentős része volt. Említettük már, hogy Dobszán pl. a részes a cenzuális földek átlagban félteleknyi nagyságban kerültek kiosztásra. Egy egésztelkes jobbágy számára, aki eszmei tartozékok nélkül átlagosan 32 holdas birtokáért 104 gyalogrobotnappal és ötöddézsma fizetésével tartozott, az ötöddézsmáért és egy forintért, vagy egy-két napszámért holdanként megkapott terület gazdaságosabb volt, mint e

gy~

e

gy hold a saját úrbéres telkéből. Az uradalom szempontjából távlatilag a részesművelésnek egyetlen súlyos veszélye volt, az, hogy az évenkénti újraosztás miatt a gazdaságos talajerővisszapótlás feltételei hiányoztak, s az így használt földek fokozatosan kizsarolódtak. 1829-ben pl. Fonóban éppen ezért kellett az eddigi részesdűlő helyett új területet kijelölni és a majorsághoz visszacsatolt táblát nagyon gyors ütemben trágyázás alá fogni.

147 A még majd tárgyalásra kerülő cenzuális földhasználat és a részesművelés között sajátos párhuzam mutatkozik uradalmunkban éppen a munkajáradék alakulásával összefüggésben. 1814-ben részesművelés alatt állt, tehát termény- és munkajáradékkal terhelt föld 1159 1/8 hold, 1824-ben 2167 12 hold, 1832-ben 3222 hold, 1836-ban pedig 2319 hold volt.

148 1836 után a részesföldekről számszerű összesítés nem áll a rendelkezésünkre, de a jobbágykérelmek szaporodása a korábban részesként művelt területek fokozatos elvonására utal és ezzel együtt az irtási lehetőségek iránti, ismét feltámadt érdeklődésre is. Ez a csökkenés azonban csak egy bizonyos határig tartott, amint erre a jobbágyfelszabadítást követő, bár a robot hirtelen elveszítésével is kapcsolatos, ismételten nagyarányú részeshasználat is utal. A pénz- és terményjáradék szempontjából fontos, területileg források hiányában alig meghatározható méretű cenzualitás már a házikezelés első éveiben viszonylag magas szintet ért el, ami aztán a század második évtizedétől folyamatosan csökkent, 1842-től pedig hirtelen zuhanni kezdett.

1

'

1

'

1 A földhasználat átalakulásában mutatkozó fenti jelenségeket az uradalmi árualap és a munkaerőszükséglet növekedésével tudjuk összefüggésbe állítani. Az 1832 előtti nagyon tarka részesművelés utáni szolgáltatások ekkor egységesültek, az uradalmat ezidőtől a termés harmada és holdanként 2 napszám illette. 1841-től az uradalom már a termés felére és a nagyon magas, a holdankénti 3 napszámra tartott igényt. Ahol a földellátás szűkösebb volt, mint pl. Taszáron, ott a holdankénti munkakötelezettség a négy napot is elérhette.

150 Ha az egy-másfél évtizeddel korábbi részesbérletekhez viszonyítjuk ezt a helyzetet, ahol a jobbágynak a terményből való részesedése viszonylag magas volt és mindenféle ajándékok sem terhelték, egyértelműen látszik, hogy a részesművelésre kiosztott területek elsősorban éppen úgy - bár nem kizárólagosan - az uradalmi munkaerő forrásai voltak, mint a jogi allodizáció során szolgálatkötelessé tett jobbágyi haszonvételek - a kaposberki sásaratás, esettfa szedés, legeltetés stb. - munkajáradéka.

101 A feudális és feudális jellegű munkajáradékok mellett a konvenciósok szolgáltatták az uradalmi munkaerő másik meghatározó forrását. Az üzem belső munkaszervezetének tulajdonképpeni kialakulása - bár némi késéssel mindvégig nyomon követte a gazdálkodási tevékenység szélesedését és mélyülését. Egy-egy ágazat kiszélesedése az abban foglalkoztatottak számának a növekedését, a gazdálkodás differenciálódása pedig a munkaszervezet differenciáló-