Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt

dását eredményezte. Az alábbi összeállításunk igazolja a fentieket, egyszersmind jelzi, a belső munkaszervezet kialakulásának a dinamizmusát is.

1,32 1809 2 368 ? 60 12 7 J i — 39,4 7,8 1819 9 069 3868 82 20 6 4 4 1 110,5 22,1 1829 10 879 5468 131 18 10 29 2 1 83,0 16,6 1839 13 634 9523 217 20 66 41 1 2 62,8 12,5 1848 12 808 208 23 98 50 1 1 61,0 12,1 Amint látjuk, a reformkori mernyei uradalomban az alkalmazotti létszám szinte ugrásszerűen nőtt, és ezen belül is - a gazdálkodás két alapvető irányának megfelelően - a szántóföldön foglalkoztatott béresek és a juhászati személyzet száma emelkedett a legdinamikusabban. A parancsoló alkalmazottak számának a stagnálása, a jobbágyfalvak vezetőinek az egyre általánosabb igénybevételével állt összefüggésben. Az uradalmi személyzet növekedése mellett az uradalom a nagyobb gazdasági központjai körül igyekezett kialakítani a szükséges iparos hálózatot is, miután az uradalmi iparosok alakalmazását sem szükségesnek, sem lehetségesnek még nem tartották. Ennek első jeleként 1828-ban nyolc iparost telepítettek Mernyére - köztük bognárt, kerékgyártót, asztalost - évi összesen 12 forint adóért robotmentesség mellett, de az uradaom körül adódó tennivalók mérsékelt áron történő ellátásának a kötelezettségével.

153 A robotmunka felhasználásának kapcsán már szólottunk az uradalom termelési rendszerét jellemző kíméletlen kizsákmányolásról. A jövedelem növelésének ez a módja a konvenciós alkalmazottakkal kapcsolatosan számszerűen is jól kimutatható. Nemcsak arra gondolunk itt, hogy - amint a fenti táblázatból is kiderül -, a konvenció készpénzben adott része az infláció előrehaladásával egyenes arányban nőtt, hanem az átlagbéreknek arra a mozgására, amit a táblázatunk is tükröz. Az 1809-es nagyon alacsony bérszintet a szinte korlátlanul kapható ötödös föld még jól kompenzálta. Amikor a 10-es évek közepén ez a lehetőség az uradalmi alkalmazottak számára megszűnt, láthatóan majdnem a korábbi háromszorosára kellett emelni az átlagbért. Ez idő után azonban a bérszínvonal szinte a majorsági termelés kiszélesedésével párhuzamosan zuhant. 1839-re pl. az 1819-es összes bevétel 31%-kal nőtt - 101 331 forintról 133 300 forintra - ugyanez idő alatt az átlagbér 44%-kal csökkent. Jellemző, hogy ugyanebben az időben a Festetics-birtokokon a béresek a deputátumokon kívül