Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt
A reformkorban a robotosok munkájának a felhasználását illetően is fokozatos átalakulást tapasztalhatunk. A házi kezelés első évtizedében a robotosokat a speciális szakismereteket igénylő munkáktól eltekintve szinte minden munkára felhasználták. Sőt néha még a speciálisabb munkák egy részét is velük végeztették. A gyapjú egytömegbe való lenyírása pl. komoly gyakorlatot igényelt, de 1819-ben csak az után fogadtak Karádról munkásokat, amikor a néhány ügyességéről ismert és ezért robotban birkát nyírni kirendelt göllei jobbágy már nem bírt a munkával. 1 '' 3 A robotmunka minden irányú felhasználásának háttérbeszorulására utaló első jelek a 20-as, 30-as évek fordulóján mind inkább láthatóvá váltak. 1829-ben még a külső gazdaságra az összes robotnak csak a kétharmadát, a belső üzemkörre pedig 1/3-át fordították. 1833-ban ez az arány már úgy módosult, hogy a külső üzemkör az összes robotnak 77,2%-át, a belső üzemkör pedig 22,8%-át kötötte le. A nagybirtoküzem két fő összetevőjénél lejátszódó lassú módosulás az üzemkörökön belül is jelentkezett. A magágy elkészítése, a betakarítási munkák részletezése, de a szőlészet kapcsán is utaltunk arra a folyamatra, amely a robot fokozatos kiszorulását mutatta, bizonyos alapvető, a termelés eredményességét meghatározó munkáknál. E munkáknál a robot szerepét egyre inkább az üzemszerűbb munkaszervezeti formák vették át. A robot, pontosabban a túlkövetelések fokozatos visszaszorulásának a tendenciája - 1830-ban először fordul elő az uradalomban robotmegváltás 366 forint 30 krajcár értékben, és ez a szám 1843-ig évi 587 forintra nőtt, 14 ' 1 egyidejűleg a robotoló jobbágyok számára nem könnyítést jelentett. A szupererogáció ugyan csökkent, de a robot elszámolásában általánossá tették az akkordszerűséget, és a robotkötelezettség elvégzését változatlanul és könyörtelenül megkövetelték. Az instanciasorozat feltárja azt a sok szenvedést, ami a nagyüzem köveit összeépítette, ragasztotta. A kenyérhiány miatt robotképtelen pettendi jobbágy, Hoboli István véresreverése, Piros Gábor taszári jobbágynak egy hasonló alkalommal bekövetkezett halála, ha szélsőséges esetek is voltak, mégis jellemzőek. ''^ Az uradalom fejlesztését elindító Ugróczy Ferencet pl. 1831-ben azért jelentette fel az alispán, mert a kolera miatt lezárt Göllében felkereste a robotra nem érkező jobbágyait, saját szemével akart meggyőződni azok betegségéről. Mi mindennek kellett ahhoz történnie, hogy a szigetvári főszolgabíró, a sok panaszt megunva, így írjon a jószágkormányzónak: ,, . . . minek utánna az Ájtatos Szerzet czimjével szinte a szelíd gazdálkodás egyeztethető - az ok nélküli való pofozás, káromkodás pedig éppen ezeknek ájtatosságokkal nem férkeztethető." 1 '' 0 A feudális munkajáradékkal egy tőről fakadt, bár jogilag alapvetően különbözött a nagybirtoküzem másik munkaerőforrása, az elsősorban részesműveléssel összekötött ledolgozás rendszere. Alapja ennek is a földtulajdonjog kizárólagossága, létrehozója és kiterjesztője a jobbágybirtok differenciálódása mellett a jogi allodizáció volt, elterjedését pedig a gazdasági allodizáció, majd 1848 után a mezőgazdasági nagyüzemi termelés kiterjeszthetősége szabályozta. Éppen ez az utolsó összetevő különböztette meg alapvetően az így nyert munkajáradékot a robottól - bár az egykorú szóhasználat ezt a megkülönböztetést nem ismerte ennek a szolgáltatása egyértelműen magánjogi jellegű megállapodástól függött. Önmagában a részesművelés alatt álló földek gazdasági, üzemi helyzete is sajátos volt, hiszen ezek művelése a nagybirtok-üzem szempontjából a fejlesztéshez szükséges tőkék egyik forrása volt, a jobbágygazdaságok számára pedig
