Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt

Az uradalom által felhasznált munkaerő alapvetően három forrásból, a feudális és a feudális jellegű munkajáradékokból, az uradalom belső alkalmazottainak és a napszámosoknak a munkaerejéből eredt. A legjelentősebb ezek közül számszerűségénél és gazdasági-társadalmi jelentőségénél fogva is a munkajáradék volt. Az általunk vizsgált négy évtizednek pontosan a felező pontján, 1829-ben az éves munkaerőfelhasználás az uradalomban az alábbiak szerint alakult:

142 Az összes, legfeljebb 3000 holdnyi majorsági termelést, valamint a már hivatkozott 1836-os munkanormákat rögzítő adatokat tekintve az 1 holdra jutó mintegy 30 gyalognapos átlag mindenképpen túlzott munkaráfordításnak látszik, még akkor is, ha a külső gazdasággal többé-kevésbé harmonizálva fejlődő belső üzemkör munkaerőigénye is egyre fokozódott. Hogy ennek ellenére a munkaerő elégtelensége a tisztiszéknek mégis szinte állandó problémája volt, annak elsődleges okát, úgy érezzük, a végzett munka minősége körüli hiányokban kell keresnünk. Bár a fenti, 1829-es adatok már a korábbi két évtized fejlődésének az eredményeit is tükrözik, mégis látható, hogy a robotmunka milyen nagy jelentőségű volt az uradalomban. (Az alábbiak szempontjából már itt fontos lesz megjegyeznünk, hogy az 1829-es robotfelhasználás a tényleges járandóságon túl 15 006 gyalognap szupererogációt is tartalmaz.) Amikor a piaristák birtokuk kezelését megkezdték, a kiadott Instructió amellett, hogy a robotra való kiállást könyörtelenül bevasalni rendelte, ügyelt még arra is, hogy a robotra jelentkezők kizárólag munkaerejük teljében lévő jobbágyok legyenek, nagyon határozottan tilalmazta a túlkövetelést. A rendelkezés hátterében a csekély majorság minimális munkaerőigénye és a pénzszűke húzódott meg. A gazdaságfejlesztés céljait akkor , elsősorban a pénz és a terményjáradék minden módon történő emelése szolgálta a legjobban. A rövidesen meginduló majorságfejlesztés azonban rövidesen megváltoztatta ezt a korai korszakot jellemző helyzetet és az egyéb járadékok mellett fokozatosan növelte a munkajáradék szerepét is. A folyamat csúcspontja úgy látjuk - a 20-as évek végére esett, ettől az időtől kezdve - bár nagyon lassan - csökkenni kezdett a robot szerepe. A növénytermesztés kapcsán már jeleztük, 1828-ban a telkek után járó munkajáradéknak még közel az 50%-át tette a szupererogáció, hét év múlva, 1834-ben már kevesebb volt az évi robotkötelezettség hetedénél. Sietve kell azonban kijelentenünk, hogy a fokozatos csökkenés mögött nem a robotoltatás visszaszorulását látjuk elsősorban, hanem inkább azt a felismerést, hogy a kérdéses minőségű munkát adó túlkövetelések kiegyenlítésére használt összegeket más jellegű munkaerő biztosításával célszerűbben lehetett felhasználni. 1828-ban a szupererogációra 3316 forintot, 1834-ben már csak 1059 forintot fizetett ki az uradalom. robot ledolgozás (részes földekért és egyéb juttatásokért) uradalmi munkaerő napszám 53 065 nap 4 000 „ 30 000 270 87 335 nap