Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt
kül jelentette Dombrády tiszttartó, hogy az uradalom minden majorjában van birkaakol, granárium, takarmányos szín és igásistálló, az előző kettő kizárólag téglából, vagy kőből emelve. 13 ' A termelés növekedése és a majorok kiépítésének a szükséglete, szinte e szükségletek jelentkezésével egyidejűleg megteremtette uradalmunkban az iparszerű tevékenység kereteit is. Az első lépést ezen az úton nyilvánvalóan az építkezések üteme ditktálta, legkorábban a három fő épületanyag a mész, a tégla és a faanyag előállítása fejlődött ki. Az uradalmi mészégetés Dörgicsén kezdődött meg. 1817-ben még csak kettő, 1820-ban már három kemence működött itt. 1827ben összesen 162 pm meszet készítettek. Ez a mennyiség azonban annyira nem volt elég, hogy már 1828-ban a központi kerületek részére Vadén is megkezdték a meszegetest. A téglaégetés kiterjedése szintén egykorú volt az építkezések élénkülésével. Mernyén és Dörgicsén 1811-ben, Göllén 1812-ben indult meg az égetés, és a következő évtizedekben fokozatosan valamennyi kerületre kiterjedt. A téglaégetőkben a mészkemencékhez hasonlóan az uradalom fizetett mestereket alkalmazott. 1829-ben pl. Dobszára Horvátországból érkeztek téglások, a robotos munkát itt csak a szállítások körül alkalmazták. A termelés méreteire jellemző, hogy 1829-ben Göllén csak göllei és hetényi szükségletre 100 000 db téglát égettek, 1833-ban a taszári téglás a már előre lekötött munkája elvégzése után Dörgicse részére még 50000 db tégla kiégetését vállalta. 139 Az építkezésekhez szükséges faanyagot az uradalom részben a saját erdeiből vágatta, és az 1812-től vízierővel működő, időnként bérmunkát is végző mernyei és dörgicsei deszkametszőkön készítette el. 140 Az építkezések igényeihez szorosan kapcsolódó ipari létesítmények mellett a reformkori mernyei uradalomban is korán megjelentek a feldolgozó ipar első hírnökei. A feldolgozóipar legklasszikusabb ágát, a malomipart a piarista birtoklás első évtizedében uradalmunkban 8 vízimalom és 2 szárazmalom képviselte. E malmok szinte kivétel nélkül a falvak, később az uradalom által kijelölt árendások kezelésében voltak, és csak a 20-as évek végén kifejezetten az uradalmi szükségletek ellátására létrehozott fonói vízimalom maradt házikezelésben. Jórészt ennek a feladata volt a konvenciós gabonák megőrlése, valamint a központi kerületeknek az évi kb. 1600 pm-nyi takarmánydarával való ellátása. A repce és a kukorica köztes növényként vetett tök, ill. a repce termesztésének a kiterjedésével függött össze a mernyei olajütő létrehozása, amely a korszakunkban végig árendáskezelésben volt. AZ URADALOM MUNKASZERVEZETE A nagyüzemmé válás útját járó nagybirtok számára a gazdálkodás folytatása szempontjából a szükséges pénzeszközök előteremtése mellett, a szükséges munkaerő biztosítása szinte azonos súlyú gond volt. Az eszközkészlet fejlődésének már fentebb jelzett viszonylagos hátramaradása mellett a termelés bővítése a termőterület növelése mellett csak a minél olcsóbb élő munkaerő egyre fokozottabb felhasználásával volt megoldható. A munkaerő számszerű növekedése mellett azonban nem hiányzott már új elemként a munkaintenzitásnak a kizsákmányolás fokozását is jelző emelése sem.
