Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt
A kissé hosszabban idézett bizonyságlevél nagyon határozottan javasolta az erdőrendezést, részben az erdei termékek várhatóan emelkedő áraira való tekintettel, egyszersmind, ahol a talaj minősége ezt indokolta, mint pl. Taszáron, Fonóban és Vadén, a szántóterületek növelésének az érdekében is. A fenti bizonyítvány alapján még ugyanebben az évben Rátz Antal karádi erdőmesterrel elkészítették az uradalmi erdők első üzemtervét, szabályozták ezzel a fordarendszert és az éves művelés rendszerét is. E szerint az 1843-tól kezdődő uradalmi erdőhasználat a következő volt: 13 ' 1 Éves Erdőterület Évi vágás Várh ató éves Fahozam ölekben forda hold G-ö 1 terület i hol d átlagáösszesen hold O-öi [ . ban hasa b ágfa hasáb ágfa Vadé 80 750 100 9 46 15 5 146 2/8 48 2/3 Szentmiklós 120 439 300 3 792 15 5 57 3/16 19 16 Mernye (állód) 120 537 550 4 600 4 1/2 1 1/8 28 6 Mernye (urb.) 120 642 300 5 422 5 1 2/3 26 4/8 9 Taszár 120 688 600 5 900 20 6 2/3 115 38 1/2 Homok 120 1756 — 14 600 23 7 2/3 333 1/2 111 1/8 Fonó 120 820 900 6 900 12 4 81 27 Gölle 120 311 300 2 712 12 4 31 4/8 10 4'8 Csöke 120 100 — 1 1087 15 5 28 1/8 9 3/8 Hetény 120 128 900 28 1/8 Várong 120 421 900 3 617 12 4 42 14 Pcttend 120 415 950 — — — 10 3 1/3 Nagydobsza 120 599 133 — — — 12 4 Kisdobsza 120 458 1006 — — — 10 3 1/3 Őszöd 120 177 1050 1 579 8 2 2/3 13 4/8 4 4/8 Alsódörgicse 60 877 300 14 945 12 4 177 59 Kisdörgicse 45 213 450 4 1000 1 4/8 1/16 5 2 Akaii 120 954 300 7 1142 6/8 2/8 6 2 Ságpuszta 60 625 600 10 150 10 3 1/3 105 35 Összesen : 11 039 89 97 922 — 1227 9/16 407 A nagyon részletes és alapos üzemterv az uradalmi erdők zömmel cseres, bükkös, gyertyános és kisebb részben tölgyes áll ományához láthatóan jól alkalmazkodott, mégis azonban tartósságát azontúl, hogy a hetényi és a Dobsza környéki erdőkről nem intézkedett, két meggondolás is kétségessé tette. Mindenekelőtt a fával bőven ellátott Somogyban gond lehetett az évenkénti vágással nyert nagy mennyiségű fát kellő áron elhelyezni, másrészt pedig az erdők zöme ekkor még elkülönítetlen volt. Az erdők 1848 utáni elkülönítése körüli vitákban megnyilvánuló uradalmi szívósság oka alighanem ehhez az üzemszerűséghez való ragaszkodásban is gyökerezett. Mindezek a problémák azonban csak a jövő gondjai lehettek, az üzemszerű gazdálkodás kialakításával 1845-ben önálló erdőmester, majd 1848-tól a távolabbi dörgicsei erdő kezelésére alvadász kinevezésével a gazdálkodásnak e pontján is eljutott az uradalom az új korszak küszöbéhez.
