Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt

vertetni."

00 1827-ben Hetényben a keverő- és vetőszántás közti időszakban még. vasfogassal is végigtisztították azokat a földeket, amelyekbe szeptemberben a őszi kalászosok kerültek.

oti Az uradalomban a magágy készítés alapkérdése tehát a minél gyakoribb és a minél mélyebb talajforgatás volt. A talajmunkák sűrűsödése és a minőségi igények növekedése azonban egyre inkább nehezítette a robotoserő kizárólagos használatát. A io-20-as évek uradalmi földművelése - mint tudjuk - az uradalmi táblák mellett elterülő jobbágyföldek használatától miben sem különbözött. Itt is és ott is zömmel ugyanaz a munkaerő dolgozott ugyanazokkal az eszközökkel, csak a lelkiismeretesség foka volt - érthető módon - más és más. Nyilván ennek a felismerése vezette rá az uradalmat, hogy a szántásokat a lehetőség szerint béresekkel igyekezett elvégeztetni, vagy ha az összes munkákra az uradalmi munkaerő nem is volt elég, az őszi és a koratavaszi szántásokat minden körülmények között a béresek végezték. A 7-8 col (17,5-20 cm) mélységű szántás aligha volt elvárható a robotoló jobbágyoktól és eszközeitől.

0

' Gyors ütemben növelték tehát a béreserőt, és addig is, míg minden kerületbe kellő számú konvenciós kerülhetett, rendszeressé vált a béreseknek a szántás céljaira való időleges áthelyezése.

dS Az emberi munkaerő biztosítása mellett természetesen mind ezekhez a kellő eszközkészletről is gondoskodni kellett. Amennyire megállapítható, az 1809-1843 közötti évek sok évi átlagában, egyre felfelé ívelő tendenciával talajművelő eszközök beszerzésére 486 forintot, az 1830-as búzaárat tekintve 200 pm tisztabúza árát fordították. 1824-ben már a nagyon hiányos mernyei inventárban 4 nehézeke (valószínűleg exstirpátor) is volt, amiből 2 db-ot időnként Őszödnek is átkölcsönöztek.

59 Az eszközökre fordított összegek bár az abszolút számot tekintve tekintélyesnek látszanak, mégis kevésnek bizonyultak. 1829. január 17-én Kovács István öszödi ispán azért sürgette a legszükségesebb gazdasági eszközök beszerzését, mert a béreseknek ,,ha valamit nékik dolgozni kell, mástul kell szerszámot kéregetni".

1,0 Az igényesebb eszközök nagyon magas ára - 1836-ban Magyaróvárott 5 pm árpáért és 5 pm szemeskukoricáért vásároltak 3 vasekét

01 kétségkívül lassította az eszközállomány bővítését. Ez volt az uradalmi gazdálkodás azon pontjainak egyike, amelyen lényeges előrelépés úgyszólván 1848-ig nem történt. A hozamok tekintetében az előadottakon túl a felhasznált vetőmag minősége és mennyisége is rendkívül lényeges volt. Bár - amint láttuk - a növényi kultúrák homogenitására már korán ügyeltek, a vetőmag célszerű kiválasztása azonban csak a 30-as években került előtérbe. A kiválasztást elsősorban növényvédelmi meggondolásokból kezdték el, így akarták elkerülni a gabonáknak néha egész táblákra kiterjedő üszkösödését. A cél érdekében az aratás után közvetlenül kiválogatott kévéket különcsépeltették, a nyert vetőmagot szelelő-, majd kézirostán tisztították, sőt néha kézzel is átválogatták. Az őszi gabonák vetőmagját - több éves tapasztalat nyomán - rendszerint a mernyei és a göllei termésből válogatták ki.

62 A jó minőségű vetőmag kiválasztása mellett rendkívül fontos volt az optimális tenyészsűrűség, a felhasznált vetőmag mennyiségének a megállapítása. Akár az egykorú irodalmat, akár a korabeli gyakorlatot nézzük, a vetéssűrűség megítélésében a kapott kép rendkívül tarka volt. A 30-as évek tatai uradalmában a holdankénti gabonavetőmag meghaladta a 2 pm-t. A Somogy megyei Béndek-