Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)
Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt
pusztai gazdaságban, vagy a Zichy-család nágocsi uradalmában átlagosan szintén 2 pm-vel számoltak. Az uradalomhoz tartozó taszári gazdaságban 1830-ban egy 60 mérős táblába 140 pm mag került. 63 A korabeli szakirodalom egy része a föld minőségétől függően holdanként 1 1/4-2 pm vetőmagot ajánlott, 64 de volt olyan vélemény is, amely 1200 ÍJ-ölbe elégnek tartott 1 pm-nél kevesebb magot is. 6 ° Uradalmunk gyakorlatát látva, a 2 pm-ös vetőmagfelhasználás kétségtelenül némileg túlzott volt, az 1 mérő alatti holdankénti vetőmag mennyiség viszont a tenyészterület részleges kihasználatlanságát jelentette. A mernyei uradalom átlagos gyakorlata szerint az egy 1200 D-öles holdra eső vetőmagszükséglet a következő volt: 66 öszi kalászosok 1— 1 1/2 pm Zab 1 3/4 pm Hajdina 1— 1 1/4 pm Kukorica 1/4 pm Burgonya 15—16 font Lucerna 10—12 font Bükköny 7 font Zabosbükköny 2/3 font bükköny és 1 3 mérő zab. A növénytermelés igazi nagy erőpróbája a betakarítás volt. A munka a július eleji előfűkaszálással kezdődött, az őszi árpa, majd a többi őszi kalászos aratásával folytatódott. Július második felében kezdődött a zabaratás és a főzelékfélék betakarítása, a sort végül a tavaszi kapások szedése zárta. A gabonák betakarítása sok nehézséget okozott uradalomszerte. A kampánymunkák általában csak uradalmi munkaerővel nem voltak megoldhatók, a falvak több-kevesebb földdel rendelkező lakói számára pedig a legfontosabb nyilván a saját termény betakarítása volt. A robotmunkában nem sok köszönet volt, részesaratókat meg nem volt könnyű szerezni, érthetően várták az uradalom kerületvezető tisztjei idegeskedve a nyári évszak beköszöntét. 6 ' Az aratást az uradalom legszívesebben részesmunkásokkal végeztette. Ily módon vélte elkerülhetőnek a munkák egyeztetése körüli vitákat a jobbágyokkal, takarékoskodott a robottal és ezer helye akadt a kaszapáronkénti egy-két napszámnak is. Az aratórész megyeszerte a kilencedik rész volt. Robotosokkal csak a dobszai és a dörgicsei gazdaság arattatott. Az előbbi kerületben a jobbágyokat mindaddig kirendelték munkára, amíg az összes majorsági gabona aratása el nem fogyott, Dörgicsén pedig egész telkenként 3 holdban határozták meg az aratandó majorsági gabona területét. 68 Az aratás befejeztével a gabonákat főként béreserővel a kijelölt szérűkre hordták, az asztagokat jól befedték, az ezutáni munkákat, a nyomtatást és a cséplést most már elsősorban a piaci igények és a belső uradalmi szükséglet határozta meg. A magkészítés szinte kizárólag részesmunkával történt. A vállalkozók a kilencedik vagy a tizedik részt kapták, és az utóbbi esetben minden tizenhatodik bemérés után egy köböl ételbúza is megillette a munkásokat. Már 1809ben is, de a következő években is az uradalom igyekezett a nyomtatást elkerülni, mivel az így nyert szalmát takarmányozásra, rázott készítésre már nem tudták használni. A nyomtatók a 30-as évek második felétől el is tűntek az uradalomból. 69 Más jellegű problémák adódtak a tavasziak betakarítása körül. Bár e munkák is olyan időben kerültek sorra, amikor nagyon sok egyéb tennivaló is akadt (szüret, őszivetések, bárányusztatás stb.), itt mégis inkább a betakarítás
