Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Benke József: A termelőszövetkezeti mozgalom és a termelőszövetkezetek társadalmi-gazdasági viszonyainak a fejlődése Somogyban. (1957-1970.)

Az új vonások és eredmények mellett rá kell mutatnunk azokra a hibákra, amelyeket a szervezés folyamán elkövettek. Az 50-CS évek eleji ígérgetésekhez hasonlóan most is lábrakapott ez a jelenség: ,,A szervezés során... minden biztosíték nélkül odaígérték az állami szektorhoz tartozó földet, épületeket vagy más egyéb állami tulajdonban lévő vagyontárgyakat."

39 Ismét előfordult a látszatcrcdményckre való törekvés. Ez megmutatkozott egyrészről abban, hogy megelégedtek azzal, ha a családból egy fő - nem is mindig a családfő - aláírta a belépési nyilatkozatot, másrészről pedig (csakúgy, mint az ötvenes évek elején) megelégedtek a közös gazdaságok puszta megalakításával, nem törődve azzal, hogy a tényleges közös tevékenység meg is kezdődjön.

40 Az ígérgetések, a látszateredményekre való törekvés káros hatással voltak a megszilárdítás munkájára (különösen a csurgói, nagyatádi, a barcsi és részben a marcali járásban). A megyei pártvezetés súlyos hibának tartotta, hogy a termelőszövetkezetek szervezésével párhuzamosan nem tartott lépést a pártszervezetek létrehozása:

41 pedig - mint a későbbiekben erre részletesen kitérünk - a megszilárdítás munkájának kulcskérdését (most is) ebben látták. Az a tény, hogy egyetlen hónap alatt mintegy tízszeresére növekedett a megyében a tagság száma, felveti - különösen egyes szervezők részéről''

2 - nemcsak a felülről hozott határozatok megsértését, hanem - ennél sokkal súlyosabban - az alullévők, a dolgozó parasztok akaratának figyelembe nem vételét. A megye parasztságában 1959-ben még élénken élt az 1956 előtti szervezések alkalmával elkövetett törvénytelenségek emléke, másrészről - mint fentebb erre rámutattunk - 1956-ban a téeszek több mint harmada a gazdaságilag meg nem erősödött kategóriába tartozott, amelyek nem jelenthettek vonzó példát az egyénileg gazdálkodó parasztság számára (arról nem szólva, hogy 1958-ban erőteljes fejlődésnek indult a kisárutermelő gazdálkodás). „Különösen a szervezés utolsó szakaszában kezdett eluralkodni a versenyszellem és nem mindig a reális helyzetnek megfelelően oldották meg a feladatokat. Egyre inkább előtérbe került a nehézségek legyűrésénél az adminisztratív rendszabályok alkalmazása. Ideges, türelmetlen, kapkodó munkastílus kezdett uralkodóvá válni, melynek következménye az lett,, hogy tettlegcsen is bántalmaztak dolgozó parasztokat.'"'

3 A megyei vezetés éppen ezért nagyon szigorúan járt el az önkéntesség megsértőivel szemben, s a megyei pártbizottság határozatban hív fel az önkéntesség szigorú betartására, ill. betartatására, arra, hogy „a szervezés időszakában meg kell akadályozni az egészségtelen és káros versenyszellem felülkerekedését". A fejlesztés sikerének döntően a politikai nevelő, meggyőző munkát tartotta, hangoztatva, hogy „a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének sikere . . . meggyőző érvek alkalmazásán múlik".

44 Végül is a siker alapvető biztosítéka az volt, hogy a parasztság felismerte - a megváltozott viszonyok között, s a meggyőző érvek hatására -, hogy a jövő a szocialista nagyüzemű mezőgazdaságé.''

0 Egy évtized távolából visszatekintve a mezőgazdaság szocialista átszervezésére, megállapíthatjuk, hogy a megye termelőszövetkezetei nagyon sok nehézség közepette, sok problémával küzdve jöttek létre, kezdték meg, ill. folytatták gazdálkodásukat. A termelőszövetkezetek megalakításával létrejött szervezeti kereteken kívül kezdetben szinte minden olyan tényező (gépek, berendezések, nagyüzemi épü-