Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán

A törökök is, a magyar végvárak vezetői is tudták róluk, hogy miközben nagy távolságokat járnak be, sok emberrel találkoznak, sok mindenről tudomást szerezhetnek. Éppen ezért mindkét fél igyekezett őket hírek szolgáltatására, egészen pontosan fogalmazva: kémkedésre felhasználni, sőt kényszeríteni. És a kereskedők pedig, ezen nincs mit tagadnunk, ha mesterségüket folytatni, életüket megóvni akarták, nem tehettek mást, minthogy itt is, ott is elmondtak abból egyet s mást, amit az ellenséges végvárak környékén láttak, hallottak. Nem egy török támadást sikerült megelőzni, elhárítani értékes figyelmeztetéseik eredményeként. Nyilvánvaló azonban, hogy a törökök is hasznosították a tőlük szerzett információkat. Hogy kétfelé „dolgoznak", tudták róluk itt is, ott is.

1

'

0 Ha aztán valamelyik fél nem volt megelégedve szolgálataikkal, ha úgy vélte, nem eleget mondtak el neki, vagy akár csak a maga mulasztásának fedezésére bűnbakra volt szüksége, hamar az ellenfél kémjének nyilvánította őket. Az ellenfélnek teendő szolgálattól aztán a legkülönbözőbb módszerekkel igyekeztek visszatartani a kereskedőnépet. A legenyhébb megoldást ajánlották uruknak Nádasdy kanizsai tiszttartói, amikor 1555-ben azt javasolják, ,, . . . te kegyelmed viseljen gondot erre, hogy kereskedő népeknek, kalmároknak, hódolt népeknek ne legyen szabad járni se az Dunán túl [azaz az Alföldön], se inneyd, mert vadnak ollyak, kik király ő felsége levelével, kik érsek uraméval [valószínűleg Oláh Miklós esztergomi érseket érti] járnak, ez féle nép tartja az törököt hírrel . . A kanizsai tiszttartók javaslatát, amely megvalósulása esetén időlegesen az egész dél-nyugati kereskedelmi forgalom befagyasztását jelentette volna, indokolja, hogy a levél írásának idején nagyszabású török hadmozgás volt a Dunántúlon, amelynek következtében török kézre került Kapós, Babócsa és Korotna vára, s a budai basa Sziget megostromlását is tervbe vette.

1

'

2 Éppen ezért a megoldást még meglepően mérsékeltnek tarthatjuk. Nem ez volt azonban a jellemző; az ellenfelek sokkal drasztikusabb megoldásokat szoktak alkalmazni. A szigetiek egyszerűen megölték a töröknek kémkedő bátaszéki polgárt,

1

'' a budai basa pedig 1556-ban azzal kezdett Sziget ostromának előkészítéséhez, hogy elhurcolta a leggazdagabb kálmáncsehi polgárokat, a város vezetőségét,

1

''

1 akik korábban is, de az elhurcolás után is, állandóan tájékoztatták Horváth Márkot a török tervekről és hadmozdulatokról.

175 Sőt, a XVI. században bizonyos szabályszerűséggel felmerült a hódoltság, különösen a török várak környéki falvak, de méginkább a legjelentősebb mezővárosok felégetésének terve. Kerecsényi László szigetvári kapitány ezt a javaslatot terjeszti Nádasdy Tamás elé mintegy jóváhagyásra: ,, . ..Ez Kálmáncsehet is elégetem, ha Nagyságod ellent nem tart benne, mert sok gonosz embert vagyon benne..."

1

'

1

' Még világosabban fogalmaz Ormány Józsa sümegi tiszttartó: ,, . . . Amint én régtűi fogva eszembe vettem, kegyelmes uram, az tereket közenséggel Magyarországban az hódolt népek tartják és éltetik mindennel, mert valamit tud gondolni és kérni az terek, mindent beviszen a hódolt nép neki, annak fölötte az hódolt nép annyira az terekhöz atta magát, hogy az önmaga vérét, az keresztyényt az tereknek beárullya, és minden kémséggel tartja az tereket. . ."''' Egy másik levelében afforizmává sűríti tapasztalatait: ,, . . . bizon mennyi hódolt nép annyi kém, de soha az tereknek nagyobban nem árthatnánk, mint ha az földet elpusztítanánk egy nehán mérfölden az terek várak környül, mert az hódolt nép tartja az tereket mindennel..."

1

'* Kálmáncsehi 1555-ben elkerülte a felégetést,