Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán

a hernátfalvi Susa Gál hajtott 1559. máj. 30-án M darabot jún. 6-án 21 darabot jún. 13-án 10 darabot júl. 18-án 18 ; darabot (a hernátfalvi Boros Derr aug. 8-án 10 darabot (társaival együtt) okt. 30-án 10 darabot nov. 13-án 13 darabot 1560. jan. 22-én 10 darabot jan. 30-án 2 darabot febr. 20-án 5 darabot febr. 25-én 10 darabot Összesen : 124 darabot és végül poklostói Dorong (Dorongos) Péter hajtott 1559. aug. 26-án 24 darabot szept. 12-én 2 darabot okt. 4-én 104 darabot 1560. febr. 6-án 9 darabot Összesen: 139 darabot Az általuk vásárlásra felkínált marhák száma tehát jó 100 darabbal a szigeti átlag alatt maradt, és ennek felhajtásához is Kunnak és Dorongnak 5-5, Susának pedig egyenesen 11 alkalomra volt szüksége. Pontosan a hajtási alkalmak nagy száma mutatja viszont, hogy a marhakereskedelemmel nem alkalomszerűen próbálkoztak, hiszen idejükből, amelynek nagyobb részét felvásárlással és hajtással, úton töltötték, nem igen futhatta mezőgazdasági termelésre, és így megélhetésük forrását, más híján, szintén a kereskedelemben kell keresnünk. Feltűnésük gyakorisága, a hajtási alkalmak közti, sokszor rendkívül rövid időszakok azt is bizonyítják, hogy állataikat, vagy a helyi tenyésztők aprócska tételeinek •összevásárlásával, vagy, legfeljebb a Duna-Tisza közének lakóhelyükhöz legközelebb eső részein szerezhették be. Működésük során aligha nem kerültek olyan függő viszonyba a környéken uralkodó kálmáncsehiekkel, mint emezek a pettauiakkal. Ugyanakkor, a másik oldalon, nem hanyagolható el az a különbség sem, amely őket a kereskcdőtársadalom „gúlájának" alján elhelyezkedő, egy-egy alkalommal néhány darabot vásárra vivő tenyésztőktől elválasztotta. IV. A HÖDOLTSÁGI KERESKEDELEM SPECIÁLIS PROBLÉMÁI A XVI-XVII. századi források „rettenetes mesterségnek" mondják a marhakereskedelmet.

100 Teljes joggal. Nemcsak a marhakereskedelem járt azonban ezernyi veszéllyel, hanem a hódoltságban, a hódoltság határterületein folyó kereskedelem egésze, függetlenül attól, hogy a kalmár posztót, kést, vagy bőröket szállított. És e veszélyeknek éppenhogy a legkisebbiké volt az árucikkek elvesztése, a nyereség nélkül záruló üzlet, a fizetésképtelenség, tehát mindaz, amit az árucserével járó szükségszerű kockázatnak mondhatunk. Itt egészen másról, en9 3