Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán

kereskedelemben és ritkán alakultak belőlük jelentős tranzitközpontok is. A nagy távolságokat áthidaló kapcsolatok szervezése és a különböző tájegységek árucseréjének összekapcsolása a szabad királyi városok polgárainak feladatai és kiváltságai közé tartozott. A mezővárosi kalmárnak még saját településének vásárain is meg kellett küzdenie a városi nagykereskedő konkurrenciájával.

138 Ellenpélda persze ekkor is akad, többnyire azonban magyarázható, s így inkább csak a globális megállapítás alátámasztására szolgálhat. Szeged pl., amely a XV. században főleg a szerémségi bor szétosztásával és északra szállításával gyarapodott, a század végére kiemelkedett a mezővárosi kategóriából, s megkapta a gazdasági potenciáljának már régóta sokkalta inkább megfelelő szabad királyi városi rangot.

139 Vagy egy másik példa: a Szegednél jóval kisebb nagyságrendű Ráckevi királynéi mezőváros kereskedőnépe az átlagos mezővárosi szintet jócskán meghaladó aktivitást mutat a távolsági kereskedelemben, mégpedig olyan cikkekkel, amelyeket nem maga állított elő.

1

''

0 E kevés adatból is szembeötlő jelenséget a mezőváros genezise azonban elégségesen magyarázni látszik: Ráckevi a Keve megyei Keve város lakóinak áttelepcdéséből jött létre a XV. század közepén, amelynek kereskedőközpont jellegét ránkmaradt privilégiumai egyértelműen tükrözik,

1

''

1 s amelynek kereskedelmi mentalitását új lakóhelyükre is magukkal hozták a szerb áttelepülők. A XVI. században, a török hódítás utáni időszakban a távolsági kereskedelem jórésze továbbra is a szabad királyi városok polgárságának kezében maradt, az export-import főútvonalak mentén azonban több kisebb-nagyobb kereskedelemre specializálódott mezőváros fejlődött ki, mint pl. Magyaróvár, Szered, Szempc stb. E korábban jelentéktelen mezővárosok kereskedői elsősorban a lakóhelyeiken tartott nagy forgalmú marhavásárok hasznából részesedtek, annak révén váltak tranzitközpontokká.

1

''" Az árucikk, amelyre létük épült, éppúgy idegen, más területekről származott volt, mint Kálmáncsehi számára az általa forgalmazottak. Ennyiben párhuzamba hozhatók, sőt egy kategóriába sorolhatók Kálmáncsehivel. * A kitérők után, amellyel Kálmáncschi gazdasági státuszát kívántuk közelebbről meghatározni, térjünk vissza ismét magához a mezővároshoz. A fentiekben említettük, hogy piacra dobható saját árucikke híján tőkéjével kapcsolódhatott be a Dél-Dunántúlon keresztül futó külkereskedelmi forgalomba. Kérdés viszont, hogy a tőke, amelyet a mezőváros kalmárai kiterjedt és volumenében sokszor hatalmas vásárlásaik során forgattak, valóban az övéké, részben sajátjuk vagy pedig nagyobb részében másé volt-e. E kérdést még akkor is fel kell vetnünk, ha az alábbiakban csak a megoldás lehetőségeire utalhatunk. Gondoljuk meg pl., hogy a Koszorús Ambrus és társai által 1560-ban Szenyéren áthajtott 2000-nél több marha vételára, alacsony átlagárakat alapul vévé is,

1

''

3 kb. 10 000 forint körül mozoghatott, a hajtóknak fizetett munkabért valamint a különböző vámokat és révpénzeket nem is számítva. Olyan nagyságú összeg ez, amelyet egyszerre az ország legjelentősebb nagykereskedői közül is kevesen tudtak volna bevetni. Ez az összeg még akkor is túlságosan magasnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a vásárló még akkor sem fizette meg a vételár egészét, ha áruját lakóhelyétől messze szerezte be.

1

'

1

'

1 A hitel különösen nagy hányadra terjedhetett akkor, ha a vásárló és az eladó (a viszony általában fordítva is állt) folyamatos és állandó kapcsolatot tartott fenn egymással. Ezek aztán időnként számot vc-