Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán

•sok kereskedőnépe szolgáltat példákat. Ilyeneket véltünk pl. felfedezni néhány, XVI. század végén működött gyöngyösi kereskedő személyében, bár a település gazdasági életét a csaknem monokultúraszerű szőlőművelés jellemezte, állatbőrt és szarvasmarhát vittek ki Nagyszombat felé és onnan textiliákkal megrakodva tértek vissza.

1

''' E, fentiekben vázolt modellbe a török uralom alá jutott magyar terület legtöbb mezővárosa besorolható, értve persze csak azokat, amelyekről elégséges ismeretanyaggal rendelkezünk.

135 Kálmáncsehi azonban nem tartozik ezek közé. Nincs semmiféle olyan saját termelésű vagy közvetlen környékén előállított árucikke, amelyre mint alapvető, meghatározó termékre rámutathatnánk. És e tekintetben nem is szorulunk találgatásokra és feltételezésekre, hiszen meglehetősen pontosan ismerjük azokat a helyeket, azokat a tájegységeket, ahol a kezükön forgó (export- és import-) cikkeket összevásárolták. Pettau és, kisebb mértékben, Bécs az egyik póluson; Debrecen tájéka, Szeged környéke és a Tisza vidék a másikon. E két, egymástól néha 800-1000 kilométeres távolságban is fekvő pólus között mozgott a kálmáncsehi kereskedők vezető garnitúrája, s amit forgalmazott, azt a két pólus valamelyikén beszerezhette. Amivel a kálmáncsehi kereskedő a lakóhelyén keresztül futó tranzitforgalomba bekapcsolódhatott, eszerint nem lehetett más, mint a tőke és a speciális helyzeti energia. Utóbbiként az, hogy a töröktől megszállt és a meghódítatlan terület határán, fontos kereskedelmi út mentén feküdt.

136 Ez a megállapítás persze csak a mezőváros fejlődésének egy előrehaladott szakaszára érvényes. Bizonyosra vehető ugyanis, hogy Kálmáncschi nem született kereskedelemre specializálódott mezővárosnak, hanem azzá lett a fejlődés során. A mezőváros kialakulásának és továbbfejlődésének nyilvánvalóan megvolt a maga helyi alapja, és ez itt is aligha lehetett más, mint a mezőgazdasági termelés valamely ága. Ennek a helyi alapnak, ennek a mezőgazdasági ágazatnak meghatározása a kutatások jelenlegi állásánál nagyon nehéz lenne: Kálmáncsehit a legutóbbi időkig jószerivel még a mezővárosok sorában is alig tartották nyilván. XVI. századi gazdasági súlyának emléke teljesen elenyészett, s a kutatás így nem is nagyon igyekezett megtudni, hogy milyen gazdasági erők működtek közre a korunkra jelentéktelen faluvá süllyedt, egykori mezőváros felemelkedésében.

13

' Mi is csak találgathatunk: a Dél-Dunántúl szarvasmarha-tenyésztése a XVI. század közepe táján sem mutatkozik valami jelentősnek. Mint alábbiakban még látni fogjuk, a környékbeliek csak eléggé jelentéktelen tételekkel járulhattak hozzá az áthaladó marhakereskedelemhez. S aligha volt ez másként a török hódítást megelőző időszakban is. (Vö. az 57. lappal!) Már reálisabban számbavehető erőforrásnak látszik Somogy megye középkor végén híres szőlőművelése. Oláh Miklós 1536ban papírra vetett Hungaria-jában Somogy megyét is a jobb és nemesebb borokat termelő megyék sorában említi. Külön is kiemeli, hogy a székesfehérvári vásárokra somogyi bort szállítanak [Nundinis boariis et vinariis, quae ex Simigio eo advehuntur, aliisque mercimoniis est haec urbs Celebris.].

13

"

3 Bármely termelési ágazat is volt azonban eredetileg a meghatározó, számunkra itt az a fontos, hogy annak jelentősége a vizsgált korszakban felismerhetetlenné halványult, s átadta helyét az új meghatározó tényezőnek, a más tájegységekről származó áruk közvetítésének. Természetesen a Kálmáncsehi példájával reprezentált mezővárostípus nem olyan egyedi jelenség, mint azt a hódoltsági társaival való összevetésből gondolnánk. Igaz, a középkori magyar mezővárosok zöme alig vett részt a távolsági