Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán

b) s amelyek iránt a belső piacon vagy, még inkább, az országhatárokon* túl kereslet mutatkozott. A Duna-Tisza-közi és a tiszántúli mezővárosok esetében ez az árucikk egyértelműen a szarvasmarha volt, amelyet e vidékeken hatalmas mennyiségben tenyésztettek, s amely állandó és egyre szélesedő piacra talált országon belül és kívül egyaránt.

1

'"' Más mezővárosoknál - így Tolna és Baranya megye egyes Duna menti területein, Gyöngyös környékén - a profilt meghatározó árucikket a borban ismerhetjük fel.

1

''

1 Ezért az elsőt szarvasmarha-tenyésztő, az utóbbit bortermelő típusú mezővárosnak is nevezhetnénk. Kereskedőik, érthető módon, mindenek előtt a helység vagy környéke jellegét meghatározó árucikket közvetítették a külföldi fogyasztók irányában (decsak a legritkábban azokig) illetve forgalmazták azokat a belső piacon. E mezővárosok kereskedelmi tevékenységének közös vonása - függetlenül itt a típustól -, a termeléshez, méghozzá a gazdasági profiljukat alapvetően meghatározó termelési ághoz kötöttség. A kereskedő többnyire maga is kiveszi részét az árucikk előállításából. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy az utóbb említett kétfajta mezővárostípus árusnépe csakis egy-egy árucikk forgalmazásával foglalkozik. Annál is inkább, mert adatok százai bizonyítják, hogy a hódoltsági mezővárosok kereskedelmi szerepe a török terület és a királyi Magyarország közti árucsere lebonyolításában erőteljesen megnövekedett. A legjelentősebb mezővárosokat éppen az jellemzi, hogy a tájegységükre egyáltalán nem jellemző árucikkeket is összegyűjtötték és exportálták, azaz bizonyos értelemben megszervezték a hódoltsági terület belső piacát, sőt magukra vállalták kivittek fejében kapott viszontáruk (a hódoltság szemszögéből nézve: importcikkek) behozatalát és hódoltságon belüli! szétosztását is.

u

~ Csakhogy jól látható, hogy minden, ami saját, alapvető árucikkük mellett kezükön megfordult, járulékos és kezdeteiben talán alkalomszerű is volt. E kereskedők többségénél, legyen bár kereskedelmi tevékenységük akár volumenében, akár kapcsolataiban bármily kiterjedt is, mindig jól kitapintható az az elsődleges fontosságú árucikk, amelyekkel kereskedéséhez kezdhetett és amelyek nélkül további, járulékos árucikkek forgalmazása nem indulhatott volna meg. Ez a meghatározó kapcsolat árutermelés és kereskedelem között még olyan óriás mezővárosok esetében és olyan szerteágazó tevékenység mögül is azonnal előbukkan, amilyet pl. Debrecen kereskedőnépc űzött, jóllehet a mezőváros, Erdély, a hódoltság és a királyi Magyarország határán, speciális fekvésénél fogva, a XVL században már mindent közvetített, magához vonzott, amit e három országrész,, három különböző tájegység egymásnak cserére felkínálhatott.

133 Ezekben a mezővárosokban is élhettek természetesen, és éltek is, olyan kereskedők, akik a meghatározó, saját árucikk forgalmazásával egyre kevésbé vagy pedig már egyáltalán nem foglalkoztak. Azon szerzett tőkéjüket olyan vállalkozásokban forgatták, amelyeknek tárgya lakóhelyüktől távolabb vagy egyenesen nagy távolságra fekvő vidékek jellemző produktuma volt. Látnunk kell ugyanakkor azt is, hogy az egész hódoltság kereskedelmi életét, sőt az egész magyar kivitelt olymértékben uralta a szarvasmarha, hogy éppen a tenyésztőterületek mezővárosainak árusnépe aligha kívánt az abban rejlő, viszonylag biztos haszonszerzési lehetőségekről lemondani. így aztán a bázistól való függetlenedésre inkább csak a mégis kevésbé keresett áruk által profilírozott mezőváro-