Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban a dualizmus kezdő éveiben

helyett a katolikus iskolák községesítésével, államosításával akarta az úgynevezett felvilágosodást előre vinni ... Ez a közszellem lopódzott be városunk vezetőinek lelkébe is. A város vezetősége 1869. június 6-án a plébános teljes mellőzésével a katolikus híveket népgyűlésre hívta."

91 A városi népgyűlési jegyzőkönyv szerint ,,az ülést megelőzőleg az egész városi közönség - az ülés tárgyának közlése mellett meghívatván - szép számmal meg is ielent". A városi bíró az ügy „horderejű fontosságát a nép előtt tárgyalta; azon kérdést intézte az együtt jelen volt közönséghez, váljon a Kaposvárott már létező elemi iskolát miként akarja kezelni; és neveztetni kívánja, hogy az felekezeti, avagy községi, népiskola nevet viseljen." A népgyűlés - több egyetértő és helyeslő felszólalás után - községi iskolává nyilvánította, és a város kezelésébe adta az elemi népiskolát, majd „egyhangú éljen felkiáltásokkal" megválasztotta a 25 tagú iskolaszéket. Az iskolaszéki tagok a városi polgárság és a polgári értelmiség köreiből kerültek ki. „A közoktatás körüli teendők elintézését" már „az ekként megalakult" iskolaszék vette át. Első intézkedéseként - „a helybeli plébánost a ráruházott igazgatói hivataltól felmentvén" - megerősítette tisztségében a tanítói kar által megválasztott Rippl Józsefet, és őt az iskolaszék tagjává nyilvánította.

92 A katolikus egyház ellenakciója Kaposvárott nem járt sikerrel. Az 1869. november 28-án „a felekezeti iskolák támogatása végett" összehívott katolikus népgyűlés, amelyen Komesz György espercsplébános tartott „heves és buzgó beszédet", nem tudta rákényszeríteni kisebbségi akaratát a városi tanácsra. Az ellenakció leleplezésében - a kaposvári népnevelési egylet „kisajátításának" feltárásához hasonlóan - fontos szerepet játszott a „Somogy". „Sajnáljuk a főtisztelendő úr lépését azért, mert hol már a kedélyek csillapulni kezdtek, új követ dobott a vízbe, melynek gyűrűi máris látszanak. Az actio reactiot szülend . . . "°

3 A kaposvári elemi népiskola - minden reakciós próbálkozás ellenére - községi iskola maradt, a liberális népoktatásügy szimbólumaként őrizte felekezeten kívüliségét, légköre, szellemi világa a demokratikus pedagógiai-népnevelési gondolatok melegágya lehetett. Példája nemcsak a város - a megye fejlődése szempontjából is jelentős: mozgósító és meggyőző hatású volt. Az 1869 nyarán indított ellenakció eredményeképpen 20 községben állították vissza az iskolák felekezeti jellegét. A tanfelügyelő jelentései alapján a megye iskoláinak megoszlása 1869-187i-ben a következőképpen alakult:

9

'

1 Év Községi iskola Felekezeti iskola Magániskola Összesen 1869. 3 362 3 368 1870. 27 342 i 370 1871. 2 5 346 371 Az 1871-es adatok a kérdés nyugvópontra jutását jelzik. A községi és a felekezeti iskolák aránya a dualizmus korában - az állami és a községi iskolák század végi átmeneti gyarapodásától eltekintve - alig változott. Az iskolák állapotát, felszereltségét az első tanfelügyelői jelentés tömören így jellemezte: „az iskolaépületek rossz és szűk volta mellett a tanszobák hiányos felszerelése, taneszközök és tankönyvek hiánya. . . Igen sok helyen alig található egyéb egy fekete, s néhány elrongyolt fali olvasó táblánál."

90