Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban a dualizmus kezdő éveiben

Az 1869-es statisztikai összesítés szerint a törvény előírásainak megfelelően „taneszközökkel egészen felszerelt" iskola egyetlen egy sem volt a megyében, a „részben" és a „hiányosan" felszerelt iskolák száma együttesen is csak 44 (11,9%). Két év múlva a iskolák 40%-a minősült „felszereltnek" (46 egészen, 83 részben, 27 hiányosan.)

90 A kaposvári iskola pl. elhanyagolt - egy-egy tanterme életveszélyes - állapotban került a város kezébe. Az iskola udvarát - a korábbi gyakorlat szerint - az egyházközség új kántora gazdasági udvarként használta, disznai bejártak az iskola épületébe. Az iskolai bútorok és taneszközök 1870 nyarán megtörtént leltározása után szívós - és kevés eredményt hozó — harc kezdődött a hiányos felszerelés kiegészítéséért, a szükséges szemléltető eszközök beszerzéséért. (Iskolai csengő és óra vásárlását a tanács „felesleges kiadásnak és haszontalan költségnek" minősítette, a „tanító urakat ebbeli kérelmüktől elmozdította.")

9

' A belső-somogyi református egyházmegye korábban már idézett határozatától

9

^ eltekintve az egyházi hatóságok keveset törődtek az iskolák felszerelésbeli állapotával, és az ismételt tanfelügyelői megkeresések, ill. a bizottmányi nagygyűlés felhívásai ellenére alig tettek valamit a hiányok pótlása érdekében. A népnevelési egyletek által kezdeményezett társadalmi akciók, egyleti bálok eleve csekély eredménnyel - 10-200 forintnyi bevétellel - jártak, s a kezdeti lelkesedés ezen a téren is csakhamar alábbhagyott.

99 Az egyleti pénzek propagandisztikus felhasználásának jellemző példája a tabi népnevelési egylet elnökének 5 forintnyi adománya a kereki tanítónak: „a megye legszegényebb tanítójának" -, azért, hogy „befűthessen az iskolában".

100 A korabeli sajtó ugyanakkor elismeréssel nyugtázta néhány felvilágosult birtokos iskolafenntartó, segítő szándékát: Széchenyi Imre, Inkey József, Inkey Zsigmond, Somssich Imre és mások - valóban - jelentős adomanyait. A népoktatási törvényben előírt tankötelezettség meg nem tartása, a „rendetlen iskolábajárás" minden tanfelügyelői jelentésben az első helyen szerepelt, az „iskoláztatás hiányai" között. Az országos statisztikai összesítésben Somogy megye - az 1869-es adatoktól eltekintve - előkelő helyen, az ország legjobb öt megyéje között (Mosón és Fehér megye után harmadikként) található. Év A tankötelesek száma Tényleg iskoláim jár % Nem ját 1869. 44 810 27 056 60,3 7 17 754 1870. 31 381 28 531 90,91 2 850 1871. 31 503 29 931 95 ~ I 572 A viszonyítást azonban a számsorból is kimutatható ellentmondás nehezíti. Az 1869-es megyei adat ugyanis valamennyi 6-15 éves tanköteles száma (ebből 30-31 ezer a 6-12 éveseké); az 1870-es és az 1871-es adat pedig már csak a 6-12 éves korú iskolaköteleseké. Az iskolába járás ugrásszerűen javuló aránya ezzel a „korrekcióval" magyarázható. Az iskolába nem járó gyermekek számát - a 6-12 éves korosztály viszonylatában - egy 1869-es megyei közlemény 5-6000-re becsüli. Ez az adat megfelel az előző évek statisztikáiból kikövetkeztetett adatoknak; s az iskolakötelesek számának nem egészen pontos megállapítására utal. A 13-15 éves korosztály isko-