Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban a dualizmus kezdő éveiben

könyvtárak felállítását és erkölcsterjesztő egyletek alakítását.'"'

0 A népnevelési egyletnek erről a szélesebb népnevelési-közművelődési funkciójáról több ízben értekezett. A már idézett cikken kívül ezt a programot fejtette ki „A népnevelési egyletek tárgyában" c. írásában is, amelynek kiinduló gondolata a népnevelés mesterségesen leszűkített értelmezését bírálja. Midőn népnevclésről van szó, és mindig csak iskolai reformokat hallok emlegetni, újra meg újra feltámad bennem a kétség, hogy az iskola magában azt a reményt, amely hozzá kötve van, kívánt sikerrel elégíthetné ki."

/l7 Népnevelési-népművelési hitvallása a szokások megváltoztatásának, a maradiság elleni küzdelemnek, s a nép szellemi és társadalmi felemelésének rokon szenves és meggyőző programja. A társadalom felelősségéről, a családi nevelés meghatározó szerepéről, a köznevelés különféle eszközeiről, de elsősorban a községi könyvtárakról kifejtett gondolatai túlmutatnak a népnevelési egyletekről kialakult polémián; széles látókörű és következetes reformert idéznek elénk. Az iskolaügy várható változásaira utalva nem titkolta meggyőződését: „megvallom, én inkább nemzeti iskolákat óhajtanék, mint hitfelekezetieket."

/l8 Vikár és Tobak ,,Somogy"-beli párbeszéde szerves folytatása, de újabb szakasza is a népoktatásról már 1866-ban megkezdett vitának. Ez a csakhamar kiszélesedő, másokat is mozgósító vita 1867-68-ban további adatokkal szolgált a népoktatás megyei helyzetéről, hozzájárult a megyei közvélemény formálásához, - de legfőképpen - elősegítette a tanítóság szemléletének, gondolkodásmódjának kedvező változását, az eötvösi program el- és befogadását. A „közgazdászati eszmefuttatásokat", tantervi javaslatokat tartalmazó, és a „tankényszer kimondását", a „felekezetien népiskolák" létesítését sürgető cikkek meggyőző bizonyítékai a Somogy megyében is megélénkülő szellemi életnek/'

9 A 'népoktatásról szóló cikkek közül különös figyelmet érdemel Tobak Benő „Az iskolaügyről" c. írása, amely az 1848-as törvénytervezet és a korabeli országos viták alapos ismeretéről tanúskodik. Tobak ebben fejtette ki legrészletesebben és legkövetkezetesebben álláspontját: „a felekezeti nevelés nem alkalmas arra, hogy az önzéstelen szeretetet, s a keresztényi türelmet a népéletbe átoltsa." Az állam érdeke és feladata, hogy tagjai „értelmes emberek, önzéstelen hazafiak, rendszerető, erkölcsös polgárok" legyenek; éppen ezért „a népnevelés felkarolása a kormány felelőssége." Az állami és a helyi érdekek egyensúlyát, a társadalom öntevékeny részvételét - Eötvös okfejtése szerint - „a nevelésügyi választmányok" biztosítanák.

50 A „Somogy" 1868. július 21-én számolt be „a népnevelés tárgyában - június 23-án - előterjesztett törvényjavaslat" képviselőházi vitájáról. Részletcsen ismertette Eötvös beszédét, és állást foglalt a törvény mellett.

51 Ugyanakkor teret adott olyan írásoknak is, amelyek az egyházakkal való további együttműködést, az egyházak iskolai befolyásának a fenntartását a népoktatás jövője szempontjából alapvetőnek, ennek megsértését a továbblépést akadályozó tényezőnek minősítették. „Oly törvény, mely a honpolgárok, mint emberek számára alkottatik, azonban az egyes emberekből álló polgári vagy egyházi . . . testületek (felekezetek) ellenszenvével, mint valódi vagy valótlan, de féltett érdekeiket korlátozó vagy éppen sértő; már eleve találkoznék, nem mondhatnék-e halva született gyermeknek?"

02 Szinte fenyegetésnek hangzik ugyanebben a cikkben az 1843-as törvénytervezet kudarcát magyarázó megjegyzés: „A kortól elmaradt vagy annak elébe vágó törvény biztos sikerre alig vagy aligsem számíthat." Vikár János az