Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban a dualizmus kezdő éveiben

1869.: „Szépen elaludtak több helyen, felettük egyedül Báró Eötvös szelleme virraszt. . . Az elnök kétszer, háromszor is összehívja a választmányt; nem jelenik meg senki. Összehívja a nagygyűlést; s maga van."

40 A mozgalom - kudarca ellenére - mégsem volt teljesen hiábavaló. Az egyletek szervezése és a körülöttük zajló viták viszonylag széles körben keltettek érdeklődést a népnevelés ügye iránt; felhívták a figyelmet az iskolák állapotára,, a tanítók helyzetére, a népnevelés előtt álló nagy feladatokra.

41 3. SAJTÓVITA A NÉPNEVELÉSI EGYLETEKRŐL ÉS A NÉPOKTATÁS JÖVŐJÉRŐL a „SOMOGYBAN"

42 Eötvös felhívására elsőként Vikár János református lelkész reagált - a„Somogy" 1867. augusztus 27-i számában.'

,3 Örömmel üdvözölte a gondolatot: „alkotmányos újraéledésünk munkájának első gyümölcsét", és a megyei kezdeményezések jó híreire hivatkozva biztatott összefogásra a népnevelés ügyében. Korábbi írásaiban kifejtett érveit megismételve bizonyította, hogy ,,a népnevelés társadalmi és polgári közkötelesség, melyhez mindenkinek, ki e hon kebelén akarja az anyagi és szellemi jólét áldásait élvezni, ereje és tehetsége mértékének arányában járulni legszentebb érdekében fekszik." Az egyént és minden társulatot, az „erkölcsi erővé emelt népet... a saját dolgai elintézésében" megillető jogok nyomatékos hangoztatása azonban az állami befolyás növekedésétől való félelmét leplezte. Elismerte és helyeselte, hogy a község, a világi elöljáróság szerepének és felelősségének a növelése az iskolaügyben is előrelépés, de tiltakozott minden olyan értelmezés és intézkedés ellen, amely a lelkészek jogait csorbítaná, az egyházak befolyását korlátozná. A cikk folytatásában félreérthetetlenül megfogalmazta ezt az álláspontot: ,,Az iskolák beléletébe csak annyi pillantást vetendenek (ti. a népnevelési egyletek), minél fogva világos jeleket szerezhessenek arról, van-e baj, betegség vagy fogyatkozás? - s ha van, csak annyi beavatkozást engedendnek maguknak, miszerint az orvoslást megtehessék.'"''' Vikár véleménye ezen a ponton került szembe korábbi elvbarátjának,. Tobak Benő hedrehelyi református tanítónak következetesen demokratikus, az iskolaügy radikális rendezését követelő véleményével. Tobak a népnevelési egyletek feladatait és lehetőségeit keresve abból indult ki, hogy „iskoláinkon semmi előbb fel nem ismerhető, mint a felekezeti színezet."

45 Ezen az alapvető problémán azonban - véleménye szerint - a népnevelési egylet mit sem változtathat. „Hiszem - fűzte hozzá némi éllel -, hogy mindenik felekezet örömmel teszi le a törvényhozás kezébe iskolai ügyét, de hogy ily magánjellegű egyleteknek - minő a tervben levő népnevelési egylet - beavatkozását - oly nagy mértékben, mely feleslegessé és hatástalanná tenne minden felekezeti felügyeletet és intézkedést szívesen vegyék: kétkedem benne." A szerveződő egyleteket meghagyná az egyes felekezetek kezében, hogy saját hatáskörükben biztosítsák a társadalmi összefogást, de ezek fölé egy „hivatalos" általános népnevelési egyletet - tanügyi szervezetet - állítana, amelynek elnöke a „közoktatási ügyér", s amely a tervezettől eltérően „az iskola beléletére, irányára tetszése szerinti befolyással bír." Tobak programja - erről későbbi írásai egyértelműbben tanúskodnak - a felekezeti iskoláztatás megszüntetése, az állami népoktatás követelése. Elgondolása szerint a tanügyigazgatási feladatokat ellátó „hivatalos egyletnek" „magánjellegű oldala is lenne, mely a társadalomra igyekezne irányadásával befolyni. Mint ilyennek, teendői közé számítandónak vélem a családi nevelés reformálását, a községi