Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban a dualizmus kezdő éveiben

zetek képviselői is részt vettek, nem tudták megakadályozni a katolikus egyházi érdekek előtérbe kerülését. A márciusra tervezett nagygyűlés elmaradt, a választmányi tagok visszaléptek, s az egylet feloszlott. A felbomlás hátterére enged következtetni a városi egylet újraalakulásáról szóló híradás: „Fővárosi lapjainkból tudhatják t. olvasóink, hogy a kaposvári népnevelési egylet feloszlott; ott meg voltak írva az okok is, hogy miért. Az egylet új aláírás folytán a vallásfelekezetet kizárva (saját kiemelésem), ismét megalakult f. évi május hó 24-én. Az egylet elnöke Fater János ügyvéd, főjegyzője Roboz István lett." Az új választmány táviratilag üdvözölte Eötvöst, aki válaszában azt a reményét fejezte ki, hogy „a kaposvári egylet erélyes működése által a nép műveltségének emelésében felmutatandó fényes sikernek oly buzdító hatása leend, hogy lassanként az egész vármegye művelt és vagyonos közönsége társadalmi gondozása alá veendi a népnevelés ügyét." További munkájukhoz személyes támogatását ígérte.

30 Az egylet alapszabályaiban és kezdeti tevékenységében figyelemre méltó az a törekvés, hogy tagjainak aktív közreműködésével széleskörű akciót szerveztek a szülők felvilágosítására, a szegény gyermekek segélyezésére: hogy „- a lehetőségig - egy iskolakötelezett se legyen a városban, ki akár hanyagságból, akár szegénységből az iskolákat elkerülje." Az egylet a tanítókat díj nélkül vette fel soraiba.

37 Az iskolakötelesek összeírása megkezdődött, a szegények megsegítésére kezdeményezett gyűjtések azonban - akár a népnevelési egylet januári vigalma - csekély eredménnyel jártak.

38 Nem jártak sikerrel a megyei népnevelési egylet megalakítására irányuló újabb erőfeszítések sem. 1868 nyarán már nem volt szükség az eredeti tervnek megfelelő, a területi szervezkedéseket szabályozni, ellensúlyozni képes szervezetre, hatósági beavatkozásra. - Az egyletek - a babócsai alsó járási kivételével belevesztek az alakuló értekezletek, választmányok, alapszabály-tervezetek formalitásaiba, az egyleti vigalmakba és vacsorákba, a társasági élet új - átmenetileg érdekes - színtereivé váltak. A haladó, demokratikus törekvések, a népnevelés előremozdításán fáradozók erőfeszítései kevésnek bizonyultak a társadalmi közönnyel, a népnevelési egyletek ügyének akaratlan vagy tudatos lejáratásával szemben. A katolikus egyháznak sikerült érvényesíteni akaratát: a katolikus papság 1868 nyarára teljes mértékben visszavonult - és a katolikus tanítók nagy részét is visszavonulásra kényszerítette az egyletekből. A megyei egylet sorsa ekkor már csak maroknyi jószándékú ember ügye volt. 1868. szeptember 4-én „népnevelési gyűlés volt Kaposvárott a megyeházban, a vidéki egyletek egyesítése végett, hogy összhang legyen a működésben; s az egyesülésben minél nagyobb erő segélyezni, s a nevelés ügyét előmozdítani. A vidéki egyleteket összesen képviselte vagy 8-10 tag, ennek is nagy része a protestáns lelkészi karból volt."

39 1868 őszén és 1869 tavaszán még több sikertelen kísérlet történt a központi népnevelési egylet összehívására. Roboz „Hogy vagyunk a megyében?" című cikkében pontosan jellemzi a megyében lejátszódott eseményeket: 1868.: „Bizalom szavaztatott, üdvözlő távsürgönyök küldettek Báró Eötvös József miniszternek nemzetboldogító eszméje, a népnevelési egyletekért. Alakultak is mindenfelé a megyében!"