Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban a dualizmus kezdő éveiben

ügy intézésébe. Nemcsak a népnevelés anyagi helyzetét remélte előmozdítani így, társadalmi úton, hanem az egészséges pedagógiai közvélemény kialakulását is.

13 Az 1867 júniusában kiadott felkérő levél a világi és az egyházi tisztviselők és a népnevelés iránt érdeklődő magánosok segítségét kérte. „A népnek csak magának lehet önmagát művelnie. Egyedül ott fejlődhetik ki életrevaló, önálló, maradandó és emberi polgáriasodásra valóban gyümölcsöző míveltség, hol a művelődés szükségletének érzete a nemzet lelkületében felébredvén, a polgárok minden osztályainak vállvetett közreműködése által magából az összes nép életéből képződik ki."

14 Eötvös kettős célja a közvélemény alakítása, a népoktatási törvény előkészítése, ill. a közvélemény megismerése volt; „mennyit lehet a népnevelés elővitelében a nemzet társadalmi öntevéknységére bízni, s mennyiben kell e tekintetben az államnak törvénnyel és kormányhatalommal beavatkozni."

15 A júniusban kelt levelet és a népnevelési egylet általános tervezetét Somogy megyében a megyei bizottmány harmadik évnegyedes nagygyűlésén, 1867. augusztus i-én ismertette Kacsóh Lajos kisbajomi református lelkész. A vita akörül folyt, hogy kikből, miként alakuljon meg az egylet, „mely a fentebbi kívánalmaknak (ti. a széles társadalmi rétegek bevonásának) részben megfelelne, de a megye viszonyaihoz is alkalmazva, a népnevelés ügyét előmozdítsa."

16 A nagygyűlés négytagú előkészítő bizottságot választott Zichy Antal elnökletével; tagjai Kacskovics Sándor alispán, Kacsóh Lajos és Körmendy Sándor református lelkészek voltak. Eötvös levelét és a megyei egylet tervezetét nemcsak a megyei lapban tették közzé, hanem „1000 példányban kinyomatni" határozták el, ,,a megyében kiosztás végett."

17 A megyei tervezet szerint „Somogy megyei népnevelési egylet" címen olyan „egyetemes egyletet" szándékoztak alapítani, amelynek a vidéki szervezetek alkotnák a fiókegyleteit. Ezeknek „feladatuk lenne az egyetemes egylettől nyert irányban, s segédeszközökkel a népnevelés ügyét kisebb körben, könnyebben, célszerűbben, tüzetesebben, sőt mintegy gyakorlatilag gyámolítani, s magához a főleg érdekelt néphez közelebb hozni, önként értetvén, hogy ezen vidéki egyletek csak a megyei központi egyletnek kiegészítő részei gyanánt lennének tekintendők."

18 Ez a centralizációs törekvés, amely ellentétes a népnevelési egyleteket létrehívó eötvösi szándékkal, a decentralizációs, önkormányzati programmal, jelentette „a megye viszonyaihoz való alkalmazást"; az óvatos prevenciót a várható demokratikus, egyházellenes népnevelési törekvésekkel szemben. A tervezet a megyei tisztikar teljes támogatását helyezte kilátásba, és magas tagsági díjjal a megye nagybirtokosai köréből toborozta alapító tagságát. A nagygyűlés elégedetten nyugtázta a történteket: „a népnevelésről gondoskodni itt volt a végső idő, s ha nem teszünk, azt vesszük észre, hogy a társadalomnak egyik legerősebb alapja van megingatva."

1

" Hasonló szándékú volt néhány héttel később a bizottmánynak a pécsi egyházmegye katolikus tanítóihoz intézett felhívása „tanítóegylet alakítására": „sorakozzunk, egyesüljünk, ez feleletünk a feltett kérdésre."

20 A megye haladó közvéleménye józan várakozással tekintett Eötvös programja elé; a társadalmi mozgalom korlátozott lehetőségeit világosan látta. Ezt a felismerést fogalmazta meg a „Somogyban" megjelent cikkében Szabady Gábor mernyei néptanító: „Sokat tehet a népoktatásügyi egylet, de mindent csak az országos törvény."

21 A népnevelési egyletek ürügyén széleskörű vita bontakozott ki a lapban, szerves folytatásaként az 1866-ban megkezdett polémiának.

22 A vita