Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Vörös Károly: A magyarországi városfejlődés a dualizmus korában. (Különös tekintettel Kaposvár fejlődésére.)

képes társadalmi és gazdasági szerkezettel. De ami - legalább is egyelőre - még együttesen sem igényel különlegesen nagyszabású építészetet, műszaki urbanizációt, sőt egyelőre sajátosan a magas kultúrához kapcsolódó intézményeket sem. Jelentős, sőt mondhatni meghatározó tényezőjeként így annak a Zádor Mihály kutatásai nyomán kibontakozó építészeti és műszaki városfejlődésnek, amely mondhatjuk, igen jellegzetes és adekvát vetülete a magyarországi városiasodás ilyen általános központi funkcióra épülő típusának. Tanulmányunknak nem lehet célja az, hogy a dualizmuskori Kaposvár esetében végülis oly nagyszabásúnak bizonyuló városi fejlődés e néhány fő vonásának és a nyomukban jelentkező problémáknak érzékeltetésén túlmenve, a várostörténet e korának minden elemére kiterjeszkedjék. Tisztában vagyunk azzal, hogy az itt alkalmazott módszerek és szempontok maguk is erős további finomítást igényelnek: csak ezek után, bonyolultabb mutatók kidolgozásával, elmélyült forrásfeltárás alapján vállalkozhatunk a dunántúli városfejlődés e talán nem alaptalanul kaposvárinak tekinthető, vagy legalábbis legteljesebben itt kifejlődött típusának részletesebb jellemzésére, - arra, hogy megvizsgáljuk vetületét a város kulturális, politikai, igazgatási életében is. Űgy érezzük azonban, talán sikerült néhány gondolatot, vitázni való problémát felvetni a most készülő várostörténeti tanulmánykötet számára. * 1873 nemcsak Kaposvár 100 éves várossá válásának ünnepi éve, - 100. évfordulója ez a magyarországi, sőt - sok vonatkozásban mondhatjuk - a délkelet-európaí-középkelet-európai városfejlődés egy roppant jelentős eseményének: Budapest egyesítésének is. Jelentőségben és léptékben kétségtelenül van különbség e két esemény között. De azonos a tendencia, mely létrehozza őket, és a rájuk, feléjük irányuló igényeket: a magyarországi tőkés fejlődés sodra ez, amely egyaránt teremti meg a regionális és az országos központi funkciókat a maga egységes mechanizmusának kiszolgálására, - e funkciók hordozóiként pedig az alapjában egységes, e hazai gazdaság belső helyi munkamegosztásának törvényei szerint alakuló városhálózatot. De hogy e fejlődés kezdetei már jóval korábbra visszanyúlnak, mint a centenárium, és igényei már ezt megelőzőleg is megfogalmazódnak, azt az a rendkívül jellemző állásfoglalás is tükrözi, melynek eredményeképpen 135 évvel ezelőtt, 1838 tavaszán a Pestet rombadöntő borzalmas árvíz után alig néhány héttel Somogy megye rendjei Kaposvárott tartott megyegyűlésükből felirattal fordulnak az uralkodóhoz. ,,A Duna árjai által rendkívül megrongált hazai fővárosunknak, a nemzeti csínosodás, kereskedés és előlhaladás központjának, Buda Pestnek siralmas sorsa minket is, valamint hisszük hazánk minden törvényhatóságit hazafiúi tekintetből érdekelvén", azzal a kéréssel fordulnak az uralkodóhoz, hogy „a hazai főváros jövendő biztosítása érdekében" gondoskodjék oly munkálatokról, melyek a városokat „melyeknek nőttön növésekben és minden tekintetű emelkedésekben hazafiúi érzettel büszkéikedénk, ... a tudományok s művészetek tűzpontját, a jobblétnek lakát s az egyébként jótékony béke malaszti melletr naprul-napra virágzóbb állomásra növekedett s ennélfogva hazánkra boldog jövendőt varázsló kereskedelem fő helyét" a hasonló pusztításoktól megvédhetik. Egyúttal Somogy rendjei e feliratuk egy-egy példányát az ország többi törvényhatóságaihoz is eljuttatták.