Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Vörös Károly: A magyarországi városfejlődés a dualizmus korában. (Különös tekintettel Kaposvár fejlődésére.)

ban olyan döntő jelentőségű eleme lehet egy város egész további fejlődésének,. Kaposvár esetében még 1848-ban is meglehetősen jelentéktelen volt: kereskedelmi körzete sokáig csupán legszűkebb környékére korlátozódott és Somogy távolabbi vidékei a megye peremének nagyobb helyei, vagy éppen szomszéd megyék nagy emporiumai: elsősorban Kanizsa, Veszprém, Keszthely felé igazodnak. Fényes Elek 1847-ben legalábbis még ezeket a helységeket mevezi meg Somogy gabonakereskedelmének központjaiként; a marhavásárok között pedig a periférián elhelyezkedő Sárdot, Szigetvárt, Nagyatádot és ismét főleg Kanizsát említi, és az itt vásároló győri és soproni kereskedőket. A megyébe importált áru is Kanizsa és Pécs, vagy éppen Pest kereskedőinek közvetítésével érkezik. Kaposvár neve kereskedelmi szempontból említést nagy honismertetőknél nem is kap: Fényes mint a megyei adminisztrációnak központját, kórház és gimnázium székhelyét emeli ki csupán. És mindez nem is meglepő, - hiszen a városon át ekkor még nem vezet fontos országos útvonal, ehhez csak becsatlakozása van, és nincs a szállítást megkönnyíteni képes vízfolyása sem. Kaposvár az első vasutat is viszonylag későn, 1872-ben kapja meg és akkor is sokáig csupán másodrendű kapcsolatú vonalat: a Dombóvár és Zákány közötti összeköttetést. Kaposvár tehát pályafutását a magyar kapitalizmus korának városi fejlődésében nagy versenytársaihoz képest elég hátrányos helyzetben kezdi meg. Ezt, majd e helyzet lassú oldódását, végül pedig gyors fejlődésbe való átcsapását jól érzékelteti népességszámának fejlődése, mely Kanizsáéhoz képest éppúgy, mint Szombathelyé is nemcsak hogy 1787-ben volt jelentősen, kb. 13-ával elmaradva, de 1857-re a zalai vetélytárséhoz képest még hátrányosabb helyzetbe is került: népessége (még mindig ugyanúgy, mint Szombathelyének is) ekkor már csak fele a kanizsai népességnek. 1869-re azonban Szombathely előretör (a három város népessége ekkor: Kaposvár 6600, Szombathely 9600, Nagykanizsa 15 100) és a századfordulóra már utol is éri Kanizsát. De ekkorra hozzájuk képest Kaposvár ismét már csak 1/3-nyival van elmaradva, 1910-re pedig hirtelenül csaknem beéri a Szombathely népességszámának növekedéséhez képest időközben lemaradni kezdő népességszámú Kanizsát. A világháború előestéjén a Dunántúl déli felének városhálózatában Szombathely és Nagykanizsa mellé, velük egyre inkább azonos súllyal és növekvő jelentőséggel belép Kaposvár r. t. városa is. Ami eközben lezajlott Kaposvárott, azt méltán tekinthetjük úgy, hogy a város megtalálta funkcióit, - de az is kétségtelen, hogy e funkciók elég sajátosak, a hazai fejlődésben ilyenek ekkorra már csak meglehetősen ritkán jelentkeznek és érvényesülnek. A város ugyanis egy hatalmas, és hazai viszonylatban szinte egyedülállóan megszervezett tőkés mezőgazdasági nagyüzemnek, ill. korábban önálló nagyüzemek újtípusú komplexusának válik központjává, - az általuk adott, ill. teremtett központi funkciók székhelyévé. Az ország legnagyobb, az állam bankárának szerepét is betöltő bankja, a Hitelbank ugyanis az általa létrehozott Mezőgazdasági Ipari Rt-n át 1890-ben átveszi Esterházy herceg már a 60-as évek óta tőkés bérletben lévő hatalmas kaposvári hitbizományi uradalmát, hozzáveszi a toponári Festetich, a somodori Ráday, a patosfai Somssich és a bogáti Inkey uradalmakat, és az egész birtokkomplexuson egységesen és modernül kezd gazdálkodni. Immár valóban a modern - és nem a hagyományos, magát mindvégig (csak szélesebb perspektívában) érdektelen bérlőnek érző - tőkés gazdálkodás igényeivel és mindazon lehetőségeivel, amelyeket csak egy nagy bank anyagi forrásai biztosíthatnak a gazdálkodás számára. A hatalmas, modernül vezetett bir-