Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Kanyar József: Kaposvár mezőváros művelődéstörténetéből a kései feudalizmus idején
nak az átvételéhez: 1809-ben a megye birtokosai 35000 forint kölcsönt adtak a kormányzó testvérének azzal a segítő szándékkal, hogy a megyében a még teljesen ismeretlen rend házi kezelésbe vett birtokain a gazdálkodás megindításához támogatást nyújtsanak. 10 A harmadik középiskola alapító tényező a polgárság. Ez pedig alig - az 1828-as országos összeírás szerint egyetlen egy sem - volt a megyében, elég vékony rétegűnek bizonyult az iparosoknak, a kézműveseknek és kereskedőknek is a sora a városban. Az említett két megyebéli mezőváros - a 13 mezővárosból Kaposvár és Szigetvár rendelkezett csak szerény iparosréteggel és kevés kereskedővel. A megyebéli arány ennél rosszabbnak volt mondható, hisz 1828-ban mindössze csak 1279 volt a kézművesek száma, 198 a kereskedőké és 39 a tőzséreké a nagykiterjedésű megyében. így a polgárság aligha lehetett volna középiskola alapító tényező a megyeszékhelyi mezővárosban. Volt-e a mezővárosnak a kései feudalizmus korában középiskola-fenntartó kapacitása? Aligha. Ami volt, nagyon szegényes és nagyon szűk bázisú volt. A szűk bázist nemcsak az anyagiak hiánya jelentette elsősorban. Azok is befolyásolták. Talán az igény hiánya volt a súlyosabb, az a letagadhatatlan történelmi tény, hogy még a megyének sem volt kulturális programja, különösképpen e korszak első felében. A messziről jöttéknek kellett az ittenieket inspirálni a művelődés érdekében. A mezővárosban nem lakó földesúr ugyan nem tagadta meg a a megyei székhely várostól, már a piaci szempontok mitt sem a támogatást, amely lényegében mindig csak természetbeni juttatás volt, de a kulturális segedelem lényegét maga a megye is a naturáliákban való juttatásban látta elsőrenden. A város polgárai számára azonban nem annyira a gazdasági lehetőségek képezték a döntő szempontot, hanem a megyeszékhely egyetlen rangjára való apellálás, ez győzte meg erőfeszítéseik indokoltságát, ezért volt mindig olyan jelentős Kaposvár társadalmában a megyeszékhely rangjáért való áldozatvállalás szerepe és funkciója. A későbbi években is ez a tiszteletreméltó városi aspiráció csengett vissza, amikor 1832-ben tető alá hozta gimnáziuma mellett ,,A haza kis polgárainak" elnevezett nemzeti iskoláját, amelyről a Jelenkor 1832. évfolyama 69. számának 546. oldala ezt írta: „Kaposvár csinosulásához járul, hogy az itteni lakosok nem tekintvén szűk lehetőségük körét, fölös áldozatukkal egy emeletes csinos nemzeti iskolát építenek a gimnázium ellenében." Ha azonban a vékony mezővárosi polgári rétegnek már nem volt elegendő az anyagi és szellemi ereje, ha nem volt méltó patrónus, akkor a város az adománygyűjtőkben bízott. Ezeknek is, hosszú időn keresztül kellett, több nekirugaszkodással elérni némi eredményt, miután az első gyűjtések - az esetek nagy részében - sikertelenséggel zárultak. A gyűjtés második fázisa, a század második évtizedének a végére azonban már meghozta az eredményt. Ekkorra már a gimnázium építéséhez nemcsak a földesúr, hanem a megye is vállalt magára természetbeni támogatást. A felbuzdulás még Balogh Istvánnak, a mezővárosban időző színtársulatát is lelkesítette, amely 1828. január 16-án tartott Aranyidő című előadása 80 forintos tiszta jövedelmét az iskola építésére ajánlotta fel." 1 * * *
