Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kanyar József: Kaposvár mezőváros művelődéstörténetéből a kései feudalizmus idején

A terv magyarázataként látott napvilágot a rendfőnöknek 1812. február 14-én Pestről datált levele is, amelyben szükségét érezte a város esetleges csalódottságának az eloszlatására annak a megfogalmazását, hogy a Rend - csak azért, mivel birtokos a vármegyében, nem fogja önmagát „fundálni". Iskolát szerzetesi kollégium vagy rezidencia nélkül amúgysem vállalhat magára a Rend írta - s mindazt az áldozatot, amelyet a megye s főképp a város vezetői igen nagynak és jelentékenynek tartanak, lényegében igen csekély és jelentéktelen a rendfőnök szerint. „Hogyha mi - hangzik a mosakodó levél, amely talán még azt is sugalmazta sorai között, hogy a kanizsai gimnázium mellett a kaposvári soha nem is érdekelte a piaristákat - tudván azt, hogy a város és a megye római katholikus környezetében alig támasztható a Renddel szemben olyan misszionáriusi kötelezettség, mint éppen a protestáns lakosságú országrészek közepette (Kecskemét, Debrecen) felállított piarista középiskolák kapcsán, későbbi magatartásuk is ezt igazolandó - ezeknek az uraknak anélkül, hogy az ő gondolkodásuk módja előre elkészíttessék, egyszeriben és véletlenül a mi planumunkat szemeik eleibe terjesztjük, micsoda bámulás, bosszankodás, és idegenség fog abból következni. Akkor fogják észrevenni, mely csekélység legyen az, amit ők most nagynak tartanak, midőn megértik, hogy amit mi a fundációhoz kívánunk, száz és több ezrekre fölmegyen: hogy emellett a fundusoknak, az építésnek, a naturáléknak s mindenféle instrukcióknak a megszerzése, továbbá az ezekkel egybekötött sok aggódás, munka és fáradság mind őreájuk háramlik.

14 Mi késztette Bolla Márton rendfőnököt

13 (akinek - nemkívánatos módon — világi emberként testvére: Antal volt a kusztodiátus első jószágkormányzója) arra, hogy elhárító levelet írjon a helytartótanács háromszori sürgetésére Kaposvárra („három representációval kérte már Tek. N. Somogy vármegye a Fölséges Consiliumot, az pedig ugyanannyi intimátummal sürgette nálam : hogy micsoda föltételek alatt akarja elfogadni provinciánk a kaposvári gimnáziumot?"), Vály János, Festetics Antal, Csapody Gábor és némely kaposvári tanácsbéli vezető indokolatlan reményeinek az elosztására, s egyszersmind a rendtől való „elidegenedés" megadályozására („ezeket, mikor meggondolják minden reménységek elesik, hogy valaha a priaristák Kaposvárott tanítsanak, kiket ezután nagyratartóknak, telhetetlennek, stb fognak kiálltani") egy nappal azután, hogy a gimnázium átvételére vonatkozó tervezetét a helytartótanácsnak megküldte, a megyének azonban még nem? Az a cél vezette, hogy az iskola alapítóinak legyen idejük „balvélekedésük lassú jobbítására", a Rend bonyolult és szinte teljesíthetetlen feltételeinek az elfogadtatására, hisz még hat szerzetes alkalmaztatása esetében is - ennél kevesebbet nem lehet a rendtartások szerint foglalkoztatni a gimnáziumban - szükséges a Rend számára egy kollégium vagy rezidencia építése. Ha a benedekrendiekkel meghiúsult tárgyalások nem is hagytak mély nyomot a város és a megye vezetőiben, a piaristáknak a teljesíthetetlen feltételei azonban hidegzuhanyként érték őket. Jól tapinthatta ki ezt Bolla provinciális is, nyilván ez volt a legfőbb oka levele megírásának, érezvén a fonák helyzetet, hogy a Rend, mint a megye új földesura, a friss beiktatás után, máris olyan feltételeket szabott meg, amelyek egyaránt kivihetetlennek és megvalósíthatatlannak tűntek a város és a megye számára. Visszásnak tarthatta még annak a nyers kimondását is, hogy a Rend nem akar áldozatot hozni a kaposvári gimnáziumért, mivel még élénken élt az emlékezetében az a gesztus is, amellyel a Rend birtokai-